Rejtő Jenő: La bufera bionda (dettaglio) (A szőke ciklon in Italian)

Portre of Rejtő Jenő

A szőke ciklon (Hungarian)

ELŐSZÓ

Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak.

A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: „Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak.”
Azt hiszem, okosabb, ha egyszerűen beismerem, hogy regényemhez szükséges néhány előzményt közölni az olvasóval. Essünk túl ezen; mennél hamarabb, annál jobb.
Mi kell tehát a regényemhez?
Vegyünk egy szegény fiatal leányt, aki balladák műfordításából él, nem valami fényesen, miután a világ nagytőkései között igen elenyésző számban szerepelnek azok, akik vagyonukat ballada-műfordítással szerezték. Azután vegyünk elő egy öreg fegyencet, tisztítsuk meg a szívét gondosan minden bűntől, míg rábukkanunk valahol a belsejében az igaz emberi jóság drágakövére. A drágakő értéke legalább egymillió font sterling. Az öreg fegyenc, Jim Hogan, valamikor az említett fiatal leány apjának, Mr. Westonnak iskolatársa volt. Mr. Weston olykor meglátogatta fegyenc barátját, néha csomagot küldött neki, szóval igyekezett Jim Hogan szerencsétlen sorsán enyhíteni. Miután Mr. Weston meghalt, családja mint hagyományt vette át a vén bűnös pártfogolását, továbbra is küldték számára a csomagokat, és az elhunyt Weston helyett leánya, Evelyn látogatta meg olykor Hogant. Szükségünk van még egy könnyelmű fiatalemberre, akit Eddy Rancingnak hívnak, álmodozó és inkorrekt úr. A miss Westonék lakásával szomszédos manzárdszobát bérli, foglalkozására nézve egy találmányon dolgozik, amelyet motorkerékpárra kell szerelni, és milliókat jövedelmez. A találmánynak még csak a lényege hiányzik. Az ifjú körülbelül két félév jogtudományt hallgatott az egyetemen, gyámja és nagybátyja, Mr. Arthur Rancing jóvoltából. Most már hosszabb ideje, elsejétől negyedikéig, gondosan elkártyázza Mr. Arthur Rancing gyám és nagybácsi pénzküldeményeit. Üres óráiban miss Evelyn Westonba szerelmes, történetünk kezdetéig reménytelenül. Eddy Rancingon kívül még be kell mutatnunk Mr. Charles Gordont, aki hatéves büntetése elteltével most fogja elhagyni a fegyházat. Öt évet és háromszázhatvankét napot egészen jól kibírt, de most már kezd az idegeire mászni ez a dolog a fegyházzal, és úgy érzi, hogy a hátralevő három nap elviselhetetlen. Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre. Gordon, három nappal szabadulása előtt, heves migrénekről és szívdobogásról panaszkodott, mire a megértő fegyházorvos kórházba utalta.



PublisherCorvina Kiadó, Budapest

La bufera bionda (dettaglio) (Italian)

PROLOGO

Lo srittore riconosce compuntamente, ma
brevemente, che il suo romanzo ha dei precedenti.

Sui cosidetti precedenti, sia lo scrittore, che i lettori
preferiscono sorvolare. In parte perché son cose
noiose, in parte perché stereotipate, questo vale
particolarmente oggi, quando alcuni metodi della
scrittura dei romanzi, non in modo industriale, ma
secondo le regole della scienza culinaria,sulla base
delle ricette pronte, vengono preparate. Per
esempio: “Prendi due cuori amorevoli, spezzali, fai
bollire le passioni, su tutto impartisci un po di dolce
benedizione, dopodiché poi servirlo ai lettori, ben
cotto o al sangue, in qualsiasi momento.”
Credo che sia la cosa più semplice, riconoscere, che
occorre render noto ai lettori alcuni precedenti,
necessari al mio romanzo. Prima sistemiamo la cosa
meglio è.
Dunque, di cosa ne abbisogna il mio romanzo?
Prendiamo una povera giovinetta che campa, non
proprio dignitosamente, delle traduzioni letterarie
delle ballate, visto che tra i grandi capitalisti del
mondo, si figurano in numero trascurabile coloro,
che la propria ricchezza abbiano guadagnato con le
traduzioni letterarie delle ballate. Dopodiché
prendiamo un vecchio ergastolano, puliamogli
scrupolosamente il cuore di ogni peccato, finché
scopriamo, all’interno da qualche parte, la pietra
preziosa della vera bontà umana. La pietra preziosa
vale almeno un milione di sterline. Il vecchio
ergastolano, Jim Hogan, un tempo era amico
d’infanzia del signor Weston, padre della suddetta
giovinetta. Il signor Weston andò ogni tanto a
trovare il suo amico ergastolano, qualche volte gli
mandava un pacco, insomma cercò di allietare il
meschino destino di Jim Hogan.
Dopo la morte del signor Weston, la sua famiglia,
come un’eredità, prese sotto la propria protezione
il vecchio peccatore, continuando a mandargli
sempre dei pacchi, e al posto del defunto Weston,
andò Evelyn, ogni tanto, a trovare Hogan. Inoltre
abbiamo bisogno di un giovanotto sconsiderato,che
si chiama Eddy Rancing, un sognatore e scortese.
Occupa la mansarda, vicino l’alloggio della signora
Weston, quel che riguarda la sua occupazione, sta
lavorando su un’invenzione che andrà montato sulla
motocicletta e renderà milioni. Della sua invenzione
manca solo l’essenziale. Il giovane aveva frequentato
incirca due semestri all’università di giurisprudenza,       
grazie allo zio, il suo tutore, il signor Arthur Rancing.
Ultimamente, da qualche tempo a questa parte, dal
primo al quarto del mese, puntualmente, si gioca a
carte tutti i soldi, inviatagli dallo zio e tutore, il signor
Arthur Rancing. Nelle ore vuote, è innamorato della
signorina Evelyn Weston, senza speranze, questo,
sino all’inizio della nostra storia. Oltre a Eddy Rancing
dobbiamo presentare il signor Charls Gordon, chi
dopo sei anni di condanna scontati, ora, sta per
lasciare il carcere. Ha retto piuttosto bene i cinque
anni e i duecentosessatadue giorni, ma ora comincia
ad aver’ abbastanza della galera, e sente che gli
ultimi tre giorni sono diventati insopportabili. Succede
a volte. Un mio amico turista, che in svariate occasioni
aveva scalato il Mont Blanc, la settimana scorsa aveva
preso a schiaffi il portinaio, perché l’ascensore era
fuori uso e lui è dovuto salire al quinto piano, a piedi.
Gordon tre giorni prima di esser scarcerato si lamentò
di un gran mal di testa e di palpitazioni, per cui, il
comprensivo medico carcerario lo fece ricoverare
in ospedale.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap