Rejtő Jenő: Fred, il capitano sudicio (dettaglio) (Piszkos Fred, a kapitány (részlet) in Italian)

Portre of Rejtő Jenő

Piszkos Fred, a kapitány (részlet) (Hungarian)

ELSŐ FEJEZET

1

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagy­ló­ritkaság.

- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!
- Hm... nehéz ügy...
- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.
- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Így...
- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!
- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!
- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...
- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.
- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?
- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.
- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?
- Én.
- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.
- Várjon!
- Nincs időm. Sietek!
- Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik.
- Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével.
- Ajánlom magamat...
- Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott...
- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet.
- Rendben van.
- Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Fred, il capitano sudicio (dettaglio) (Italian)

PRIMO CAPITOLO

1

- Signore! Sono venuto a prendere il mio coltello!
- Dove l’avete lasciato?
- In qualche marinaio.
- Com’era il coltello?
- D’acciaio. Di lama stretta,un poco incurvata. Non l’ha
mica vista?
- Aspetti un po’… La prego, con calma… Il manico
com’era?
- Di madreperla.
- Di quanti pezzi?
- E’ fatto di un pezzo unico.
- Allora tutto a posto! L’ho trovato!
- Dov’è?
- Nella mia schiena.
- Grazie…
- Prego… Il barista mi raccontò, che tengo un bell
coltello nella schiena. Una vera rarità di madreperla,
di venti centimetri.
- Si giri per favore, vorrei tirarlo fuori.
- Calma! L’oste ha detto che finché non torna col
dottore, devo lasciarlo là il coltello, altrimenti
potrei disanguarmi. L’oste se ne intende, perché
qui hanno già ucciso perfino un dottore. E’ una
trattoria vecchia.
- Ma io ho fretta, per favore! E poi, come si fa a
sapere, il dottore quando arriva? Mica posso
tornare a casa di notte, senza coltello.
- Il dottore abita qui vicino, l’oste è andato a
prenderlo col triciclo. Se lei accoltella qualcuno,
deve anche portare le conseguenze.
 - Ohibò! Se vi infilano un coltello, non è che per
questo, siete anche autorizzato a tenervelo.
Questa è giustizia fai da te. Grazie a Dio, esiste
ancora il diritto sulla faccia della terra.
- Ma io non mi riferivo al diritto, ma alla scienza
medica. Secondo l’oste la ricetta è che il coltello
deve rimanere dentro la ferita. Ordine del dottore!
- Il medico disponga di roba sua, il coltello
è uno strumento mio.
- Hm… Questione delicata…
- Sa ‘na cosa? Tengo cuore anch’io, La voglio aiutare.
Tiro fuori di Lei il mio coltello, e ne infilo un altro al
suo posto. Anche quello può andar bene, finché il
dottore arriva.
- Mi sta bene! Ma che il coltello non sia più piccolo,
deve poter chiudere bene la ferita, perché prima di
tutto viene la salute, e la ricette è la ricetta, sa…
- Stia tranquillo. Infilero un grande coltello da cucina
al posto di quell’altro.
- Allora mi sta bene!
- Si giri… olà!... Cosi…
- Adesso infili subito l’altro… veloce!
- Questo qua sullo scaffale andrà bene, anche se
il manico è solo di legno!
- Ha fatto?
- Col cavolo! Ma la ferita sanguina a malapena.
La lama s’è fermata qui, vicino l’osso,in mezzo alla
cartilagine. Accidente, s’è schieggiata la punta.
- Doveva infilare nella carne, Lei principiante!
- Aspetti! La tampono con un panno bagnato…
Il maglione lo terrà ben stretto…
- Mi creda, ci vuole un coltello dentro! L’oste lo sa.
Qui ci si ammazza tutti i giorni. Se lo infili il coltello.
Che Le costa?
- Non me ne intendo. Per l’accoltellamento me la
prendo la responsabilità, ma per l’intervento, no.
Per questo favore si rivolga a qualche marinaio.
Rinverranno, a momenti.          
- Meno male che me lo ricorda! Signore! Lei mi ha
atterrato dodici marinai.
- Su di uno era caduta la mensola dei liquori, non è
colpa mia.
- Lui era il mio fuochista!
- Ma di questo che vuole che ne sappia una mensola
dei liquori?
- E anche il cameriere di bordo sta là disteso. Dove
si trova un cameriere oggigiorno? Honolulu – Star
parte domattina, né fuochista, né cameriere, perché
Lei li ha stesi.
- Ma avevo raggione, mi avevan’ tirato adosso una
brocca, e questi comportamenti mi offendono.
- Nessuno dei due Le aveva tirato la brocca adosso.
Questi sono innocenti.
- Allora, chi è stato?
- Io.
- La sua fortuna è che sta agonizzando, altrimenti le
darei un colpo in testa… Buon giorno!
- Aspetti!
- Non ho tempo! Ho fretta!
- Mi controlli, non è, che ci vorrà un coltello nella
ferita. Una trafitta cosi non bisogna trascurare.
Potrebbe darsi che sanguina verso interno.
- Dall’interno non potevano trafiggerla. Aspetti pure
il dottore, lui la aiuterà, se si può. Se no, allora,
riposi in pace.
- I miei rispetti…
- Mi dispiace che Lei abbia ingaggiato una ciurma
cosi debole…
- Aspetti! Giovanotto! L’accompagno. Avrei un’idea,
con la quale potrebbe guadagnare dei soldi.
- Va bene!
- Aspetti! Ehi, barista! Se viene l’oste, digli che son
andato a fare un giro qui vicino. Non si preoccupi,
caso mai, se serve, infilero un coltello nella ferita!
Starò attento… Orsù, venga!

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap