Reményik Sándor: Én a szívemet...

Portre of Reményik Sándor

Én a szívemet... (Hungarian)

Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja, annyifele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://vers-versek.hu/

Io il mio cuore... (Italian)

Io il mio cuore avevo fatto a pezzi:
Quanti erano i pezzi, in tante direzioni.

Pensavo, anche diviso poteva andare,
Che per questo, l’amore non ne risente.

Credevo, ogni pezzo è un nuovo intero,
E per colui che ama, è pronto a tutto.

Pronto a tutto, – ahimè, - è senza forze,
Questo stolto, frammentato amore.

Questa consapevolezza brucia come la croce,
Oh, Dio mio, non è così che l’avevo in mente.

Non così: ottener’ l’oro delle anime altrui,
E in cambio dare solo dei colorati stracci.

Attraversare il cancello d’oro dell’anima,
Ripagare con qualche altisonante parola.

Comportarsi con tutti allo stesso modo:
Ci vuole un cuore sovraumano per questo.

Io il mio cuore avevo fatto a pezzi:
Quanti erano i pezzi, in tante direzioni.

Son toccati un paio di stracci a ciascuno, -
E quello integro non ha avuto nessuno.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap