Reményik Sándor: A menekülő

Portre of Reményik Sándor

A menekülő (Hungarian)

Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.

Kolozsvár, 1916 szeptember



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://vers-versek.hu/

Il fuggitivo (Italian)

Se devo andar via, porterò con me tante cose,
Tutto questo tanto caro, consueto mondo,
Inoltre, tante amate foto incorniciate,
Anche dei fiori pressati, qualcheduno,
Porterei tanta scrittura, la mia e degli altri,
Anime vive rinchiuse nelle lettere morte,
Che possano seguire ovunque i miei passi:
Manderei un messaggio alle foglie cadenti.

Porterei il bosco, che percorrevo sempre,
L’altalena, sul quale volai la prima volta,
Il mio fazzoletto, quando piango mi serve,
La mia penna, non so scrivere con un’altra.
La nostra casa, mi sta aderita sulla schiena,
Il selciato che sta davanti la soglia nostra!

Porterei…Dio mio, quante cose porterei!
Dio mio, cosa non attraverserebbe
Le gallerie della mia anima tormentata -
Conterei tutte le file delle finestre,
Accarezzerei il nido delle rondini,
In me aspirerei i suoni del organino,
Come meravigliosi canti celestiali…

E di me avrebbero gran’ nostalgia,
Tutte le porte e anche tutti i cortili,
Vorrei portare tutto, tutto con me -
Eppure mi tocca lascar’ tutto qui.
 
Cluj – Napoca, settembre 1916
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap