Reményik Sándor: Cassandra

Portre of Reményik Sándor

Cassandra (Hungarian)

Lobog az áldozati tűz,
Szellő szent füstöt űz,
Szent füstben száll a Sors.

Mit kívántok Ilion fiai,
Kongó sisakok, csengő aranyvértek?
Jósoljak néktek?

Szent füstben száll a sors.
Szívem fenekén, mint az aludt vér,
Fekszik a sors,
De megindul és ajkamig ér.
Fussatok tőlem,
Rejtőzzetek, Ilion fiai,
Rejtőzzetek, ameddig lehet,
Vagy tépjétek ki,
Tépjétek ki fekete nyelvemet!

Mert nem szólhatom
Halkan azt, ami szívemben kiált,
Se mézes szóval keserű halált
Nem szólhatok.
És nem ígérhetek.
A menyasszonynak rózsás gyermeket,
Se büszke megtérést a vőlegénynek.
És nem is lehetek
Forró hiúságtokra legyező,
Se üszkös sebetekre enyhe ír,
Se lágy selyempalástja vágyatoknak.
Az én beszédem kemény, mint a sír.

Leroskad Ilion. Ha kettévágtok:
Én egyebet akkor se szólhatok,
Csak a meztelen, véres igazságot.
Mit néztek úgy reám?
Vigasztaló igét én nem tudok
Néktek, ti veszni rendelt seregek
Én csak meghalni tudok veletek.

Lobog a tűz,
Szellő szent füstöt űz,
Szent füstben száll a sors.
Szívem fenekén, mint az aludt vér,
Alszik a sors,
De felriad és az ajkamig ér
S én kisikoltom
Száraz szemmel, fagyos ajakkal Néktek,
Kongó sisakok, csengő aranyvértek!
Fussatok tőlem,
Rejtőzzetek, Ilion fiai,
Rejtőzzetek, ameddig lehet,
Tépjétek ki fekete nyelvemet,
Titoktudó szívem
Verjétek éles vassal át,
Mert nem szólhatom, csak az istenek szavát!

 
1918 szeptember
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://vers-versek.hu/

Cassandra (Italian)

La fiamma sacrificale avvampa,
La brezza fumo sacro trasporta,
Il Fato nel sacro fumo vola.

Figli di Troia, cosa desiderate,
Squillanti elmi, corazza d’oro?
Vi predico il futuro?

Il Fato nel sacro fumo vola,
In fondo al mio cuore come sangue coagulato
Giace il Fato,
Ma s’avvia e mi giunge alle labbra.
Scappate da me,
Nascondetevi figli di Troia,
Nascondetevi, finché siete in tempo,
O strappate,
Strappate via la mia lingua nera.

Perché non posso pronunciare piano
Quel, che grida nel mio cuore,
La morte amara non posso pronunciare
Con parole mielate.
E non posso far promesse.
Alla sposa un bimbo roseo,
Allo sposo fiero ravvedimento.
Non posso esser ventaglio
Per le vostre vanità bollenti,
Né balsamo per le vostre ferite incancrenite,
Né morbido manto di seta per i vostri desideri.
La mia parola è dura, come la tomba.

Troia crollerà. Mi potete spaccare in due:
Non posso dir’ altro,
Solo la nuda verità sanguinante.
Perché mi guardate cosi?
Un verbo consolatorio non vi posso dare,
Voi, reggimento già condannati a perdere,
Con voi, io posso solo morire insieme.

Avvampa la fiamma,
La brezza fumo sacro trasporta,
Il Fato nel fumo sacro vola.
In fondo al mio cuore come sangue coagulato,
Dorme il Fato,
Ma ha un sussulto e mi giunge alle labbra,
Ed io vi urlo,
A voi, con gli occhi asciutti e labbra gelate,
Squillanti elmi, tintinnante corazze!
Fuggite da me,
Nascondetevi, figli di Troia,
Nascondetevi finché siete in tempo,
Strappate via la mia lingua nera,
Trafiggete con ferro affilato
Il mio cuore che conosce i segreti,
Perché non posso pronunciar altro, solo le parole di Dio!

Settembre 1918

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap