Reményik Sándor: Forma

Portre of Reményik Sándor

Forma (Hungarian)

Sötét anyag: ím lebírkóztalak, 
Kavargó, vak tömeg: urad vagyok, 
A ködbeszédült völgyfenék fölött, 
Az ormokon új hajnalfény ragyog; 
Vajúdott a föld forró, lágy öle
S a tiszta, kemény kristály lettem én, 
Álmodtak vizirózsát ős-tavak
S lettem virág az alkotó kezén; 
A szenvedések kohója kitárult, 
Zúgott az olvadt arany, mint a láva, 
Levált a tűzben vér, por, szenny, salak, 
S születtem én a megviselt világra. 
Volt fájdalomdúlt összevisszaság, 
Mibe a tehetlen vágy belehal, 
Hangok elbírhatatlan chaosa -
Míg megcsendültem én, az első dal. 
A sivár élet: uszályhordozóm 
Imádattal hull köntösöm elébe,
A kuszaságban én vagyok a rend,
A zord márványban angyaloknak képe. 
Lettem. Vagyok királyi üzenet
A Földnek. Kínok, kereszthordozások, 
Torz, szürke árnyak, hitvány törpeségek 
Belőlem nyernek új világosságot.

Sötét anyag: ím lebirkóztalak, 
Belőled lettem: ám urad vagyok, 
A ködbeszédült völgyfenék fölött
Az ormokon - az én fényem ragyog.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://vers-versek.hu/

La forma (Italian)

Materia scura, vedi, ti ho sconfitto,
Turbinante massa cieca: son io che ti domino,
Sopra il fondovalle coperto di nebbia,
Sulle cime brilla un’aurora nuova;
Dal travaglio del grembo caldo della terra,
Son nato io il cristallo puro e duro.
I laghi primordiali sognavano rose acquatiche,
Ed io son diventato fiore sulla mano del creatore;
Si spalancò la fucina dei tormenti,
Zufolava l’oro fuso come la lava,
Nel fuoco si liberò di sangue, polvere e scorie,
Ed io venni al mondo, al questo mondo malridotto.
Vi fu una gran’ confusione dolorosa,
In cui moriva impotente la voglia,
La disarmonia delle voci insopportabili -
Finché son risuonato io, il primo canto.
Vita desolante: il mio cortigiano si getta
Con adorazione davanti la mia vestaglia,
Nel disordine l’ordine sono io,
L’immagine degli angeli nel marmo austero.
Son nato. Sono un messaggio reale
Alla terra. Tormenti, sopportazione delle croci,
Deforme ombre grigie, ignobile piccineria,
Da me ottengono nuova luce.

Materia scura: io ti ho dominato.
Son nato da te: ma sono il tuo padrone,
Sul fondovalle coperto di nebbia
Sulle cime - è la mia luce che risplende.

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap