Reményik Sándor: Se fosse così anche la morte (Ha a halál is ilyen volna csak... in Italian)

Portre of Reményik Sándor

Ha a halál is ilyen volna csak... (Hungarian)

Ha a Halál is ilyen volna csak,
Mint ez a decemberi alkonyat,
Ilyen halkléptű, ilyen nesztelen...
S úgy bánna szépen, szelíden velem,
S úgy érintené meg a kezemet,
Mint valaki, kit nagyon szeretek.
 
Ha a Halál is ilyen volna csak,
S úgy lebbenne szobámba hallgatag,
Mint egy lámpát-eloltó lehelet,
Észre se venném, hogy sötétebb lett.
Mennék vele, ki helyettem is lát,
Ugaron, erdőn, tengereken át.
 
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Nem ijesztő, titáni szörnyalak;
Szelíd fiú, vagy édes, lenge lány:
Egyik kezében megfogózkodnám,
Másik kezében - lángjával alá -
- Bús géniusz - a fáklyát tartaná.
 
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Hátulról átkarolná vállamat,
Mappámra tenné hűs, nyugodt kezét:
"A tollat pajtás tedd le, most elég!
Az utolsó vers úgyse lesz már jó,
Tülköl a ködkürt, indul a hajó!"
 
Ha a Halál is ilyen volna csak:
Födetlen, fürtös fő, nem zord sisak,
Nem üres szemgödrök, de mély szemek,
Mik lelkem mélyéig tekintenek,
S visszaragyogják, mit benne látnak:
Drága képét egy-egy jóbarátnak.
 
Ha a Halál is ilyen volna csak,
Nem ásna nyirkos, sötét sírokat,
De vinne szabad, nagy mezőkön át,
Hol szürcsölnénk a mennyek harmatát,
S hajnali ködben, pusztán, tengeren,
Egyszercsak úgy eltűnnék csendesen.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Se fosse così anche la morte (Italian)

Se fosse così anche la morte,
Come questo tramonto di dicembre,
Dai passi così felpati, cosi silente,
Mi tratterebbe bene, garbatamente,
Mi toccherebbe la mano, come
Qualcuno, a cui voglio tanto bene.
 
Se fosse così anche la morte,
Entrerebbe nella mia stanza silente,
Come un alito che spegne la lampada,
Neanche noterei, ch’è scesa la tenebra.
Andrei con lei, lasciando che mi guidi,
Attraverso campi, boschi e mari.
 
Se fosse così anche la morte,
Non una forma mostruosa e deforme;
Ragazzo soave, o una ragazza dolce:
Mi aggrapperei forte a una mano sua,
Nell’altra – con la fiamma discensionale -
- Genio accorato – reggerebbe la torcia.
 
Se fosse così anche la morte,
Mi abbraccerebbe da dietro le spalle,
Poserebbe la sua mano sulla mia cartella:
“Compagno, posa la penna, ora basta!
Tanto l’ultima poesia non ti riuscirà bene,
Suona la sirena della nebbia, la nave parte!”
 
Se fosse così anche la morte,
Capo scoperto, riccioluto, niente cimiere,
Non occhiate vuote, ma sguardo profondo,
Con cui mi scruta l’anima fino in fondo,
Rispecchiando quel che là intravede:
L’immagine cara di qualche amico vero.
 
Se fosse così anche la morte,
Non scaverebbe fosse umide e buie,
Mi porterebbe attraverso prati grandi,
Dove suggeremmo la rugiada dei cieli,
E all’improvviso nella nebbia mattutina,
Sparirei in silenzio sul mare e sulla landa.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap