Reményik Sándor: Végrendelet

Portre of Reményik Sándor

Végrendelet (Hungarian)

Fáradtságom adom az esti árnynak, 
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, 
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre, 
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: 
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

 

 

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://vers-versek.hu/

Testamento (Italian)

Rendo la mia stanchezza al tramonto,
I miei colori indietro all’arcobaleno.

La mia quietudine al cielo terso e calmo,
Il mio sorriso al bagliore dell’autunno.

I miei tanti segreti oscuri affido al vento,
Non aspettando niente e niente chiedendo.

Chi mi inseguiva nella macchia tra le spine:
Tutti miei dubbi spargo nelle spire.

Non cercatemi dopo la mia morte,
Non sarò in nessun luogo - ma presente ogni dove.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap