Sebestyén Péter: Jesenji anziks (Őszi anzix in Serbian)

A darvakkal táncolni –

Mi lehet még ilyen?     Hallgatásban
vergődik                    elgázolt
a szó.                        emlékeikben az
marad minden            ittfeledett pillanat

ami kezdet volt:         Kinyíló tereiben

horizont alá bukik.
szemében a szín nem látható –

sötétbe hamvad.        névtelen.

Akkor újrafesti           az alkony
a fák mozdulatát.
                                réges-rég hallott
zene
mind a hang.             kifeslett mondatait

márványszemekkel lesi e
madarakkal néma délután –

                                a legelső napok vége.

Szárnyaikon               Mikor
megvirradt                 onnan

új egekbe a darvak    minek
                                neve nincsen

örökre.                      elrepülnek.

Sa ždralovima plesati –

Šta još može biti takav?   U šutnji
se otima                         pogažena
reč.                                priča
ostaje                             u našem sećanju

sve što je početak bio:     U odškrinutim prostorima

ispod horizonta pada
u njegovim očima nevidljiva boja –

stapa se sa sumrakom     bez imena.

Tad suton                        ponovo farba
pokrete drva.
                                      oduvek poznatu
svaku
melodiju.                         ofarbanu rečenicu

sa mramornim očima
promatra nemo popodne –

                                      kraj je prvog dana.

Na krilima                       Kad
je svanulo                       odatle

u novo nebo                    što je
                                      bez imena

zauvek.                          odlete.