This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: A dalnok egy királyra emlékezik

Portre of Sebestyén Péter

A dalnok egy királyra emlékezik (Hungarian)

      „Abban a délidőben jött, ahogy azt a Jóslat mondta; nem vetett árnyékot semmi és senki, csak Ő. Látás se hitte, se a Föld, hogy száznyolc irányba nyújtózik a sötét hiány. Tudtuk: a pipacsmezők vérén gázolt át; nem volt bátorságunk ránézni sem, csak akkor, mikor a fejét fölemelte.
     Három lovas kísérte. Kezükben vesszőnyalábba ékelt bárd, mint a Sasok Fiainál. Fölismertük: vérszín-köpenyében Ő volt az; a tekercsek-ígérte Karmazsin Király. Az Egy Jóslat megmondta rég: megáll majd a Nap az égen; nem tud este lenni. Ő akkor intett és
hallgatott; és eljött az éj.
     Dolgok voltak nála; titokzatos és ragyogó dolgok, amiket nem készíthetett emberi kéz. Azt mondta: e dolgok neve nem más, mint Könyv. Azt is mondta, e dolgokban kezdődött a világ maga; isteni sugalmat rejtegetnek, s általuk készül mind a létező. Bár e dolgok jelei hasonlítottak a Tekercsek s a Jóslat szentségéhez, a létezőknek még soha nem fájt semmi ennyire – e tisztátalanságokhoz ember nem érhet; hozzájuk nem lehet köze. A fényes napvilág is látta e gyalázatot; mégsem omlott pusztulásba. Lehet: ellene – talán - a Magas Isten sem tudta volna, mit cselekedjen.
     Mert igaz: mindenek felett óhajtotta és kívánta az igazságot; uralma ezért volt oly rövid, véres és teljesen igazságtalan. Végül el akartuk pusztítani Őt; ám mielőtt megtehettük volna, ránktörtek a fekete kentaurok a Három Hold éjjelén; a Király pedig eltűnt. Senki sem látta; senki nem értett semmit. A Jóslat ígérte ugyan: uralkodója lesz Ő a Földnek – de egyebet nem. Talán tudta hogy végeznénk vele, ezért elment. Hisszük, hogy halott. Ha élne, megmételyezné a világot. A Jóslat Tekercsét elrejtettük. Azokat el akartuk égetni; ám semmilyen tűz nem fogott rajtuk. Ott vannak most a kirabolt palotában; nem volt olyan ember vagy más teremtmény, aki akár egyetlen pillantást mert volna vetni rájuk.”
     Ennyit mondott a foglyulejtett, öreg dalnok a nagy csata után. Az, aki győzött, így szólt: „Nem halt meg. Még tartozik neki az Idő. Hogy céljait nem értettétek, elhiszem. Másfelé igyekszik a Teremtés, mint a Király, aki a barátom. Te, öregember, velem maradsz. Azért a Tekercseket és a Könyveket magamhoz veszem; elvégre én leltem rájuk s majd általam fejeztetnek be” - szólt a dánok Nagyura, Vinland és Messzi-Thule királya, a Fekete Hamlet.

 


Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

Il trovatore si rammenta di un re (Italian)

    “Arrivò in pieno meriggio, cosi, come la Profezia l’aveva annunciata; niente e nessun altro getto ombra, solo Lui. Né la Vista né la Terra avevano creduto, che l’assenza buia si espandesse in centotto direzioni. Sapevamo: che aveva guadato attraverso il sangue dei prati di papavero; non avevamo neppure il coraggio a guardarlo, solo dopo che aveva alzato la testa.
    Lo accompagnarono tre cavalieri. Tra le mani una mannaia incuneata dentro una fascia di verghe, come si sol usare tra i Figli delle Aquile. L’abbiamo riconosciuto: era Lui, ammantato di tabarro color sangue; il Re Carminio, annunciato dai rotoli. Tempo addietro Una Profezia l’aveva prevista: si fermerà il Sole nel cielo, non potrà giungere la sera. Ma Lui fece un segno, stette in silenzio e giunse la notte.
    Aveva degli oggetti con sé, oggetti misteriosi e splendenti che non potevano essere fatti dalla mano del uomo. Disse: il nome di questi oggetti, non è altro, che Libro. Aggiunse pure, il mondo medesimo cominciò in questi, nascondono il soffio Divino, tramite loro si crea tutto l’esistente. Sebbene i simboli di questi oggetti somigliavano ai sacramenti dei Rotoli e della Profezia, per gli esistenti mai niente fece cosi male - quest’impurità l’uomo non deve toccare; non deve avere a che fare con loro. Questo vituperio si è visto pure alla luce del giorno,eppure non andò in malora. Probabilmente: contro di lei – forse neanche l’Iddio avrebbe saputo che fare.
    Perché è vero: al di sopra ogni cosa desiderava, agognava la giustizia, perciò il suo regno fu cosi breve, sanguinario e del tutto ingiusto. Infine volevamo distruggerlo; ma prima di poterlo fare, durante la Notte delle tre Lune, ci hanno assalito i centauri neri; ed il Re è scomparso. Nessuno l’ha visto, nessuno ha capito niente. Sebbene, la Profezia avesse promessa che Lui sarebbe diventato il regnante del mondo – ma nient’altro. Probabilmente sapeva che Lo avremmo finito per uccidere, perciò se ne era andato. Crediamo che sia morto. Da vivo infetterebbe il mondo. I rotoli della Profezia abbiamo nascosto. Volevamo bruciarli, ma nessun fuoco riuscì a divorarli. Adesso sono là, nel palazzo saccheggiato, nessun uomo o altro essere avuto il coraggio di dargli un occhiata.”
    Questo disse il prigioniero, il vecchio trovatore, dopo la battaglia. Chi ha vinto disse cosi: Lui non è morto. Il Tempo gli è debitore. Che non avete capito i suoi propositi, ci credo. Il Creato ha preso un’altra direzione, rispetto a quello del Re, che è il mio amico. Tu vecchio rimarrai con me. Ma i Rotoli e i Libri me li prendo, infondo sono stato io a trovarli, tramite me saranno portati a compimento”- disse il Gran signore dei danesi, l’Amleto Nero, il re di Vinland e del lontano Thul.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap