Sebestyén Péter: Alfa e Omega (Alfa és Omega in Italian)

Portre of Sebestyén Péter

Alfa és Omega (Hungarian)

Innen már nem megyek el. Behúzódtam egy parti barlangba. Sokáig voltam itt s velem ők, akik azok voltak, aminek mondták maguk: héroszok, istene és isteni gyermekek. Majd mindegyikük belepusztult ebbe az utolsó olümposzi tébolyba. Szemem nem látta őket, sem azt, ami történt, hiszen vak vagyok; ám a képzelet, az emlékezet irgalmatlansága és a kötelező igazmondás minden rhapszódosz sajátja
A fiú, aki - már nem is tudom, mióta - velem van, enni hoz, rendben tartja és megvarrja rongyos khitónom és köpenyem; kitetvészi és lenyírja elvadult szakállam és hajam. És ír. Ha kérdem, mit körmöl, vagy miért törődik velem, nem felel. Motyogásomat jegyzi, azt hiszem, vagy ami abból kihámozható; az elnémíthatatlan hangokat a fülemben, amiket károgva ismételek; vagy azt, ami - maradék eszemet vesztve - éjjelente a romok között nyögő szellemeknek és a dühöngő viharnak ordibálok. Csak ír. Ám ma hajnalban, amikor - ki tudja, hányadszor - a nevét tudakoltam, végre válaszolt.
"- Homérosznak hívnak, mint téged, öregember, és én sem születtem sem hét városban, sem semmiféle néven nevezhető helyen. Sietnünk kell, mert néhány nap múlva mind a ketten meghalunk. Ha addig nem végzünk, háromszáz és egynéhány év múlva egy Homérosznak nevezett, ismeretlen származású férfi géniusza sem lesz képes megnyitni az eseményhorizontot. Mögötte található, amit még - én tudom - a Khaósz nemlétében határoztál el, és amiről most kell gondoskodnunk. Még százegy év; akkor kell elvettetniük azoknak a magoknak, amelyek felcseperedő fáiból megépülnek a legelső, tengereket hasító hajók, és Trója alá vonulnak. Máskülönben hiábavalóság, mi volt és mi lesz a szándék vagy az akarat. Ezért beszélj vagy ordíts tovább: kezdődjön a Történelem."



Uploaded byP. T.
Source of the quotationS. P.

Alfa e Omega (Italian)

Oramai, di qua, non me ne vado. Mi sono ritirato in una grotta costiera. C’ero già stato a lungo qui, e loro con me, quelli che si ritengono quel che sono: semidei,  Dei, e figli di Dio. Quest’ultima follia olimpica li spinse quasi tutti nella morte. I miei occhi non li videro,e neanche quel che sucesse, infatti son cieco, ma l’immaginazione, l’inesorabilità della memoria, e la veridicità obbligatoria e propria di ogni rapsodo.
Il giovane, che – da non so quanto tempo – è con me, mi porta da mangiare, mi accudisce, cuce il mio chitone a brandelli e il mio mantello; mi spulcia e mi taglia la barba e i capelli inselvatichiti. E scrive. Se domando che sta scribacchiando, perché si occupa di me, non mi risponde. Annota i miei farfugliamenti, credo, o quel che di ciò riesce a rilevare; le voci incessanti nelle mie orecchie, che gracchiando vado ripetendo; o quello, che – perso l’ultimo barlume della ragione -  nottetempo vado gridando a tra le rovine ai fantasmi gementi  e alle tempeste furiose. E lui continua a scrivere. Ma all’alba di oggi, quando – chi sa per quantesima volta – domandai il suo nome, finalmente rispose.
“ – Mi chiamo Omero, come te vecchio, e non son nato neppure io, in sette città, e in nessun luogo, che  a un nome qualsiasi risponde. Dobbiamo sbrigarci, fra qualche giorno saremo morti tutti i due. Se non finiremo prima, fra trecento e rotti anni, neppure un uomo chiamato Omero, il genio di un uomo sconosciuto sarà capace di spalancare l’orizzonte degli eventi. Ha dietro di sé – io lo so –  quel che decidesti nel insussistenza del Caos, per la quale, oggi dobbiamo provedere. Ancora centun anni; allora sarà tempo per seminare quei semi, di cui, gli alberelli  cresciuti daranno il legno per costruire le prime navi, che solcheranno i mari e attracheranno sotto Troia. Altrimenti è del tutto inutile, ciò che è stato e ciò che sarà l’intenzione e la volontà. Perciò devi continuare a parlare e a gridare: che la Storia cominci.”



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap