Sebestyén Péter: Prva elegija iz Bornholma (Első bornholmi elégia in Serbian)

Portre of Sebestyén Péter

Első bornholmi elégia (Hungarian)

Kísértet-helyőrség ez itt. Valami ébren tartja e sarkát a földnek.
Aludni-vágyva egy szörny-képzelet figyel - -
Elevenné mozdul az árny; egy vénséges emlékezet.
Látta már: romokban a dán délután; nem hord hajnali színt se
nap se éj - -

Sziklaszirt őrzi önmagát. Az itt-születettek máshová vitték
sorsukat; nem tértek vissza a sárkányhajókat ácsolók. Nekik
hódolt Lloegyr s a messzi Thule. Csillagos távolság őrzi még
csontjaik; hisz roppant görbület a Föld. Ismerős égbolt nem
láthatja Vinland partjait.
Kelták, szászok, Claudius katonái - - Ők jelennek itt,
mint nyugaton, egy más kastélyban a sosemvolt-király, aki
elveszi Fortinbras álmát -- hogy meg ne haljon, ha aludni tér.

A sírokon hallgatnak a rúnák. Betűzhetetlen titkok a Körkörös
Templomokban; rejtve még a pogányok szép hite.
Itt egyetlen kereszt sem ismer Jeruzsálemet - - Elfed és bújtat,
ha úgy akarod.
Hammershus óriás terei -- mintha az anyag se rombolhatná
önmagát -- kezdték az időt. Álom-szigetet őriznek; arctalan
s nem tudva feltámadást. Sóvárog a csönd a mára elfeledett
feledésre.

Fölfedve a kristály-végtelent, szólnak a sziklák.
„- Mérhetőre nem lelsz, ifjú ember. Számíthatsz akárhány
jégkorszakot: három milliárd év, nekünk ezt jelenti a Semmi.
Hétszer láttuk fordulni galaktikánk. Azért most végy papírt
és írj. Tudjuk: bekötött önmagába, mint mind a világ műveit,
téged is az idő. Ülj le ránk; hallgass a holtakra, kik tollad
vezetik. Ne félj: örökre káprázat vigyáz.
Még megszólítunk: az éj, a fű, a kő."
 



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationszerző

Prva elegija iz Bornholma (Serbian)

Sablasno je to utvrđenje. Nešto u budnom stanju održava taj ćošak zemlje.
Neman-uobrazilja željna sna promatra - -
Sena oživi; neka prastara utvara.
Jeste već videli: u ruševinama je dansko popodne; nije kićen u jutarnji purpur ni
noć ni dan - -

Stenik sam sebe čuva. Ovde rođeni svoju sudbu u tuđim krajevima
doživljavaju; nisu se vratili dunđerini brodova sa zmajevima. Njima
se klanjao Legir i daleki Tule. Zvezdana daljina još čuva njihove
kosti; jer Zemlja je strahovit pregib. Znano nebo ne može videti
obale Vinlanda.
Kelti, saksonci, vojnici Klaudiusa - - Oni se pojavljuju tu,
kao na zapadu, u nekom drugom dvoru nepostojeći kralj ko
uze san Fortinbrasa - - da ne mine kad usni.

Neme su dine na grobovima. Nedokučive tajne u Kružnim
Hramovima; skrivena je još blagorodna vera pagana.
Tu ni jedan križ ne poznaje Jerusalima - - Pokriva i skriva,
kako ti se sviđa.
Ogromni prostori Hamershusa - - kao da se ni materija sama
ne razlaže -- načeli su vreme. Čuvaju ostrvo sna; bezličan,
ne sluti vaskrs. Tišina već za danas zaboravljenim zaboravom
čezne.

Otkrivajući bezgraničnost kristala, oglasili su se stene:
„ – Merljivo nećeš naći, mladiću. Možeš računati bezbroj
ledenih doba: trimilijarde godina, nama to znači Ništa.
Sedam puta smo videli okrenuti našu galaktiku. Uzmi papir
i piši. Znamo: i tebe je , kao i svako delo ovoga sveta, optočio
vreme. Smesti se na nas; osluškivaj mrtve koji ti pero
vode. Ne plaši se: večnost opsena čuva.
Još oslovimo: noć, trava, stena.”



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationkézirat

Related videos


minimap