This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: Karmazsin Király

Portre of Sebestyén Péter

Karmazsin Király (Hungarian)

Halott évek halott moraja; néma a Tenger is. Nem mutat semmit – hallgat a távoli táj; az elnémult emlékezet.
Itt járt. Lépte alatt nyögött a Föld. A fekete kentaurok is átengedték Őt zárt sorfalukon; patáik idegesen kalapálták a foglyukká tett világot. - Hogy nem is volt sohasem?
Az Idő, az egyetlen mostoha sem bírt vele. Eljön, újra: látni a szétesést.

A Nagy Víz kibontott hullámai már érzik Őt; vén cetek harsognak; bolydul az iszapos enyészet - vijjogó albatroszok felhőket hívnak.
Ami elmegy, ami megjön: nem több és nem kevesebb, mint a szavak, melyek elmondattak egykor - -  belefáradtak a generációk.

Még az éj rostokol a sziklás partokon, zöld mezőkön – nincs várakozás.
Szél csapkod idelenn:rőt köpeny lobog; vérnél-halálnál sötétebb. Repül Karmazsin Király.
Eldönti most: nyíljék-e bájjal a Tavasz; hordjon-e dús termést a Nyár; szaporodjon, sokasodjon-e minden, ami tagadott, mielőtt lett volna mit - -
Lassan lépdel a ló. Árnyék oszlik és nyergében most feláll, kantárt ereszt.
Sisak alatt az Arc - -  megmutatkozik, mint az ős-bizonyosságok: a Teremtésben nem férhetnek el a Kezdet-előtti szép legendák - -

A Palotához ér. Üres csarnokokban üres a Szerkezet. Elköltözött innen az, ami mérhető és elgondolható.
A termek – vagy a világ? – végére ér. Szétküldi az Időt, a Teret, az Anyag minden változatát - -  mert valaha így határozott.

Nem beszélt, de mindenki hallotta. „ – Nincsen rá okom, hogy határozzak életetek éveiről, perceiről; szomorúságom, hogy megtehetném. Könnyebb volna így az embernek, elismerem. Ám: ami volt és ami lesz, annak kell megtörténnie. Tudjátok meg: az Az Isten nem irgalommal teremt és pusztít; vele ugyanúgy reménytelenné válik az Élő, mint nélküle. Emlékezzetek – így akarom, mert emlékezem én is. Aki látta a kezdetek-előtti Tereket, az örökre rab marad, mint én, vagy azok, akik velem harcoltak: a dánok Ura és a Sólyompengét Hordozó.
Mindig érkezem. Addig ittmarad a Könyv, amit nem lehet elpusztítani, hisz folyvást íródik és írattatik. A Félelem végén, mikor a Halál már nem lesz puszta Kárhozat, itt leszek, azért, hogy - akkor – felejtsetek megint. Hiszen születni kívánok és meghalni, mint mind a Földanya gyermekei.”

 „Kéz nem érintette; szem sugara nem hullott Reá. Nem látta senki, hogyan és mikor távozott megint; de a szavakat tudjuk. Visszajön. Lehet, megméri újra a múló időt és – ha kell – ledönti Herkules Oszlopait, hogy végetérjen az, aminek nem lett volna szabad elkezdődnie. Vagy másképp? Néhanapján úgy hisszük: Ő a Szeretet, azért, mert nem hagyja jóvá Isten és az emberek tétova választásait.”



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSebestyén Péter

Il re Carminio (Italian)

Il mormorio degli anni morti, anche il mare è muto.
Non svela niente – tace il paesaggio lontano; la
memoria ammutolita.
E’ passato di qua. Sotto i suoi passi gemeva la Terra.
Anche i neri centurioni lo fecero passare attraverso
lo sbarramento chiuso; i zoccoli martellavano nervoso
il loro mondo reso prigioniero. - Che non è mai esistito?
Neanche il Tempo, unica matrigna riuscì a tenergli
testa. Arriva, di nuovo: per vedere il disfacimento.

Le onde dispiegate del Grande Acqua, Lo sentono già;
muggiscono le balene vetuste; pullula la melmosa
desolazione – gli albatros squittendo richiamano
le nuvole.
Quel che passa, quel che ritorna: né più né meno,
delle parole, da tempo pronunciate - - generazioni si son stancate.

Sulle coste rocciose, sui prati verdi, indugia ancora la
notte – non c’è attesa.
Quaggiù si agita il vento: mantello rosso svolazza;
più cupo del sangue e della morte. Vola il re Carminio.
Decide adesso: che la Primavera si sbocci con grazia,
che l’Estate porti raccolto abbondante;
che si moltiplichi si propaghi tutto, quel che è stato
negato, prima di aver avuto qualcosa - -
Cammina lento il cavallo. L’ombra si dissolve si alza
nella sella, molla le redini.
Il Viso sotto l’elmo - - si rivela, come le certezze
primordiali: per i bei miti di prima della Genesi non
c’è posto nella Creazione - -

Giunge al castello. Nelle sale vuote la Struttura è
vuota. Tutto quel che misurabile e concepibile si è
trasferito altrove. Le sale – o il mondo? – giunge
alla fine. Sparpaglia il Tempo, lo Spazio, ogni
variazione della Materia - - perché un tempo aveva deciso cosi.

Non parlò ma l’hanno sentito tutti. – “ Non ho motivi,
per decidere sugli anni e minuti della vostra vita,
mi duole, che lo potrei fare. Per gli uomini,
lo riconosco, sarebbe più facile cosi. Ma, quel che
è stato e quel che sarà, dovrà avvenire. Sappiate:
Dio non crea con pietà e non distrugge; il Vivente
con lui divenne altre tanto disperato, come pure i senza.
Ricordatevi – questi è il mio desiderio, perché ricordo
anch’io. Chi ha veduto gli spazi prima dei Primordi,
colui rimarrà sempre prigioniero, come me, o come
quelli che con me combatterono, il Signore dei danesi
e il Portatore della Lancia.
Arrivo sempre. Frattempo il Libro, che è indistruttibile,
rimane qua,perché viene scritto e fatto scrivere, sempre.
Alla fine della Paura, quando la Morte non sarà pura
Perdizione, sarò qui in modo, che possiate allora,
dimenticare di nuovo. Perché anch’io desidero nascere
e morire, come tutti i figli di Madre Terra.”

“Mano non l’ha toccata, la vista non Lo ha sfiorata.
Come è quando si è allontanato, nessuno l’ha vista;
ma le parole le conosciamo. Ritornerà. Forse, misurerà
di nuovo, il tempo che passa e – se serve – butterà
giù le Colonne di Ercole, per far cessare quello, che
mai sarebbe dovuto cominciare. O in un altro modo?
Ogni tanto crediamo: Lui è l’Amore, perché non
approva la scelta titubante di Dio e degli uomini.”



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

Related videos


minimap