Sebestyén Péter: Okrilje (Limes in Serbian)

Portre of Sebestyén Péter

Limes (Hungarian)

„Nem önszántamból jöttem. Küldtek. Nálunk ez a bevett szokás; ám valójában kikerülhetetlen törvény. Meg kell jelennünk – kivétel nélkül – minden halandónak, akiben a Kétely és a Hit szintézise elérte azt a fokot, amit – úgymond – megvilágosodásnak hisz.
A dialektika, mint általában, nálad is hibás eredményekre jutott. Vélelmed, miszerint a Sötétség és a Világosság csak és csupán egymás negatív homológjai, nem más, mint analitikai slendriánság. Horribile dictu: szerinted a Szándék (avagy a Terv) része ez a látens koincidencia.
Megengedem: a szellem útjait nem kell folyvást – főleg nem szükséges minden esetben – eltorlaszolni. Hiszem, hogy hiszel engem; hiszed önmagad és hiszed Őt; mi több – bizonyos korlátok között – hiszek választásaid szabadságában. Az a mérték azonban – ami akár a miénkkel is mérhető – jóval azelőtt betelt, mielőtt eljutottál ama premisszákig, amik egyenes folyománya az, hogy én most itt vagyok.
Azok közé tartozol Te is, akik nélkül ostoba és értelmetlen a teremtett világ, de akikkel lehetetlen azt rendben megvalósítani. Az enyém a felelősség, hogy mindenáron megelőzzem a katasztrófákat; azért, mert – bármily gyönyörű is végességében az emberi gondolat – a horizontok nem tágulhatnak a nem létező Végtelenig.
Sajnállak; mint az Igazakat. Most pedig áss egy gödröt” – mondta az angyal, aki egykoron élni hagyta Jákobot.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationS. P.

Okrilje (Serbian)

„Nisam vlastitom voljom došao. Slali su me. Kod nas je to uobičajen postupak; ustvari nezaobilazna zakonitost. Svaki smrtnik – bez iznimke – se mora pojaviti u kome sinteza Sumnje i Vere dostigla takav nivo da poveruje – takorekuć – to je trenutak prepoznavanja. Dijalektika je kao uobičajeno a i kod tebe do lažnih rezultata stigla. Tvoje mnenje prema kojem su Tama i Svetlost samo i jedino uzajamni negativni homolozi nije ništa drugo no analitička površnost. Horrible dictu: smatraš da ta latentna koincidencija je deo Namere (odnosno Plana).
Dozvoljavam: puteve uma ne treba neprestano – pogotovo ne u svakom slučaju – zabarikadirati. Verujem da u meni veruješ; veruješ i u sebi i veruješ u Njega; šta više – u određenim granicama – verujem u slobodi tvojih izbora. Međutim ta mera – koja je i sa našima merljiva – odavno je popunjena, pre no što si na one permise stigao čiji direktan uzrok je da sam sada ovde prisutan.
I Ti pripadaš među one bez kojih je tup i besmislen ovaj svet ali onemogućavaju uspostavljanje reda. Moja je odgovornost da pošto-poto sprečim katastrofe; jer – koliko god je krasan čak i u svojoj konačnosti ljudska misao – horizonti se ne mogu do nepostojeće Beskonačnosti širiti.
Žalim te; kao sve Pravednike. A sad iskopaj jedu raku“ – rekao je anđeo ko je nekad dozvolio da Jakov živi.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap