This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: Vasco Nùnez de Balboa kijut a Csendes-óceánhoz

Portre of Sebestyén Péter

Vasco Nùnez de Balboa kijut a Csendes-óceánhoz (Hungarian)

Panama, 1513. szeptember 23.

 

Mindenki így akarta. Kasztília és Aragónia zászlaja idegen szelekben lobog. Más itt az este. Nem létező csillagok gyúlnak; miattuk égtek a mágusok Toledo főterén. Az inkvizítor padre hibbantan motyog.

Don Vasco a halhatatlanságra gondol. A hitre, amit már régen elhagyott.

„Ez a Tenger az a Tenger, ami önmagába tér vissza: a Föld, mint egy dinnye, mégis gömbölyű. Dühöngjön csak minden eszement dominikánus. Keletnek tartani itt nyugaton végetér. Sosem pillanthatom meg Csipankuo arany-kupoláit, sem presbiter Joannes birodalmát; nem láthatom a nyolclábú lovat, amit főnixek ragadnak el. Tehát visszafordulunk. Illetve: ők hazamennek (ha akarnak), és én sem maradok itt. Van még észak és dél; még az is lehet: több a tenger és több a föld, semhogy Isten (ha van) kerekség abroncsát verhetné a világra.”

Hát így szólt: - Itt éjszakázunk. Reggel továbbindulunk; vár az  örök dicsőség, Isten új országa, amit – Krisztus segedelmével – Spanyolország és az Anyaszentegyház üdvére megalapítunk.

A konkvisztádor felkelt még jóval hajnal előtt. Elhagyta táborát, és emberi (vagy európai) szem nem látta őt soha többé.      



Uploaded byP. T.
Source of the quotationszerző

minimap