Sipos Tamás: Un’altra vita (Egy másik élet in Italian)

Portre of Sipos Tamás

Egy másik élet (Hungarian)

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem
a már benzinkútként működő téesz.
Tótok már szokásaikban sem élnek itt.
A felhők mögül a visszapillantóban
egy tányér gulyásleves borul az ég
azúrkék abroszára és lassan elkezd
lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor
az ember a bevett nyugtatóira sem
gondol, mert a gondok vadászkutyákként
csörtetnek végig az égbolton az űzött
vadak nyomában.
 
Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,
de bántani nem akarják őket. Az én
prédám most éppen az elviselhetetlen
előzékenységem, mely a századik
szívességből megjavított merevlemez
formájában imbolyog egy vasláncon
a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep
ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet
élem, amilyet éveken át terveztem.
 
Ahogy vége szakad az útnak, a gon-
dolataim is elszakadnak végül a vadaktól
és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem
még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és
elfogyna alólam az ismerős talaj. 



Uploaded bySipos Tamás
PublisherSzIF Online
Source of the quotationhttp://www.szifonline.hu/index.php?cikk_ID=766
Publication date

Un’altra vita (Italian)

Schiaccio il pedale del gas. Dietro di me scompare
l'ormai da distributore funzionante cooperativa.
I slovacchi non vivono più qui neppure nelle
loro usanze. Nel retrovisore, da dietro le nuvole,
un piatto di zuppa di gulasch si versa sulla
tovaglia azzurra del cielo e comincia a colare
giù dietro le nuvole. In questi casi l’uomo non
pensa neppure ai tranquillanti presi, perché le
preoccupazioni come cani di caccia galoppano
lungo la volta del cielo, dietro le orme della
selvaggina inseguita.
 
Circondano le loro prede, ringhiano pure,
ma non le vogliono far del male. La mia
preda ora è proprio la mia insopportabile
sollecitudine, che nella forma di disco rigido,
centesima volta aggiustato per far un favore,
ondeggia su una catena di ferro legata al
gancio del traino. E’ una strana festa questa.
Oggi son sei anni, che non vivo quella vita,
che avevo progettato.
 
Come s’interrompe la strada, si distaccano dalla
selvaggina anche i miei pensieri e finiscono
al vecchio cinodromo. A frenare sarebbe troppo
presto ancora, prima di giungere al porto e che 
si esaurisca sotto di me il terreno familiare.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap