Spiró György: Solo una volta (Csak egyszer in Italian)

Portre of Spiró György

Csak egyszer (Hungarian)

ezen a tájon éltek s élnek majd emberek
s ahogy én idejöttem majd éppúgy elmegyek
itt megteszi az ember ha van mit megtehet
s ha nem teszi hát istenem akkor is elmehet
 
ezen a tájon szél fújt s ha nem, honolt a szélcsend
itt büntették a vétkest és bűnhődtették a vétlent
itt sok nagy bűn volt bűn volt a bűn a szerelem
a szép a szebb a mégszebb bűn volt a kegyelem
 
ó vándor te ki élsz még s lehet hogy énhelyettem
gondold meg hogy e tájon tán én is vándoroltam
s mások helyett mint illik voltam gyűlölt s kegyetlen
 
s ahogy szokás megéltem bizonyos rút időket
s amennyit megtehettem hát én se tettem többet
s bár volt mit megbocsátanom lehet hogy megtoroltam
 
ó gondold meg hogy mindig nagyon nagy volt az élet
ahogy erről a szélcsend s a hallgatás beszélnek
s ha nem volt eddig alkalom ó nézd mily oszthatatlan
a gyász ezen a tájon mely nem rossz csak gondolatlan
 
és most az egyszer mindegy kifulladt inhalált
vagy éppen kapát ásót vagy kardot kalapált
csak most az egyszer mindegy mi volt ha volt a vétke
s hogyan bűnhődött ha magát valahol tettenérte
 
s mindegy hogy luk fogadta be vagy szertelen verem
így is meg úgy is pocsékba ment az aznapi élelem
s itt nő bár fű is nőnek fák és nőnek az egek
levél a fán felhő az égen én meg elmegyek
 
ó kapd le fejtetődet és úgy nézd e határt
mert mindazt itt temették ki egyszer errejárt
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/

Solo una volta (Italian)

da queste parti uomini han’ vissuto e vivranno in futuro
ed io come sono arrivato me ne andrò allo stesso modo
qui l’uomo può far’ di tutto se c’è qualcosa da fare
e se non dovesse Dio mio se ne può anche andare  
 
da queste parti tirava il vento e se no, c’era la calma
qui punivano il peccatore e fecero espiare l’innocente
c’erano peccati grandi era peccato il peccato e l’amore
la più bella e l’ancor’ più bella colpa era l’assoluzione
 
oh vagabondo tu che vivi ancora forse al posto mio
pensa che un giorno da queste parti vagavo anch’io
e al posto degli altri sono stato odiato e anche spietato
 
e come capita avevo passato anch’io dei tempi duri
e quel che avevo potuto fare di più non ne avevo fatto
sebbene ne avessi da perdonare forse avevo vendicato
 
oh pensa che la vita è sempre stata una cosa grandiosa
come narra di questo il tempo di calma e il silenzio
se finora non avevi occasione guarda com’è indivisibile da queste parti il lutto il che non è male solo indelicato
 
e per stavolta come un’inalato dall’affanno oppresso
o che stava solo una vanga zappa o una spada affilando
per stavolta non conta cosa abbia fatto se aveva peccato
come aveva espiato se in flagrante aveva colto sé stesso
 
e fa lo stesso se ad accoglierlo era una fossa o un buco
sia come sia il cibo per quel giorno è stato sprecato
sebbene qui cresce l’erba l’albero e cresce anche il cielo
foglie sugli alberi nuvola in cielo io invece me ne vado
 
oh levati il copricapo e osserva così questi campi
perché qui son sepolti tutti coloro che da qui son passati
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap