Szabó Lőrinc: Utstilling: Djevelens mesterverker (Tárlat: a Sátán Műremekei in Norwegian)

Portre of Szabó Lőrinc

Tárlat: a Sátán Műremekei (Hungarian)

Boldog, akit pálinka butít,

boldog, kit a szépség

kápráztat, boldog mind, aki

csak részleteket lát. – De ha anya

helyett egy isten

nyitotta föl szemed, akkor

a halálos éjben mindenütt

tűz, tűz lobog fel,

tűz, tűz kering

körötted és te mindenütt

őt látod, a mozgó

viperalángot,

a tüzet, amit

széthurcol a mozgó

ember a földön, a tengereken,

a parázsagyu gondot,

a tűzkigyókat

látod csak az éjben,

a mult s a jövő

üveghegyein túl, a nyugtalan önzés

gyujtogató parazsát, a tüzet,

a tüzet,

tűzoszlopokat, aranyrudak és

a puskatűz aranyát.

Átkozott vagy,

ha látni tanultál,

átkozott vagy,

ha látod: a Sátán

mennyi szenny

tüzéből festi be a halál

gyászpompás keretei közé

Műremekét, az Életet:

jaj neked, aki látsz,

jaj, neked, Isten

látó fia, jaj,

mert bárhova fordulsz,

örökre előtted

az idő vándor falain

az Ember égő tárlata:

számodra nincs

butúlni ital, vakúlni szépség,

s üss bár karót boldogtalan

szemedbe, feléd

a végső éjszaka

egéről is az olthatatlan

tűzvész

rémült freskói lobognak!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu/html/muvek

Utstilling: Djevelens mesterverker (Norwegian)

Lykkelig den som fordummes av brennevin,

lykkelig den som blendes av

skjønnheten, lykkelig er alle som ser

bare detaljene. Men hvis dine øyne

ble åpnet av en gud

og ikke av din mor, da

blafrer det opp ild overalt

i den dødelige natten.

ild, ild sirkler

omkring deg og du ser

den overalt, den febrilske

huggorm-flammen,

ilden som

blir spredd av det hektiske

menneske på jorden, på havet,

du ser bare sorgen

med glo-hjernen,

ildslangene i natten,

bortenfor fortidens og fremtidens

glass-klipper, den rastløse egoismens

brannfarlige glo, ilden,

ilden,

ildsøyler, gullbarrenes

og geværildens gull.

Forbannet er du,

om du har lært å se,

forbannet er du,

hvis du ser ham: Djevelen,

og hvordan han maler

sitt Mesterverk, Livet,

av ild og av så mye skitt

inn mellom dødens sørgepomp-rammer;

ve deg, du som ser,

ve deg, Guds

sønn som ser, ve!

for hvor du enn vender deg,

Menneskets brennende utstilling

er evig og alltid foran deg

på tidens vandrende vegger;

for Deg finnes ikke

fordummende drikk, besnærende skjønnhet,

og selv om du stikker en pel i dine

ulykkelige øyne, vil

den uutslokkelige ildebranns

feber-fresker

blafre mot deg

fra himmelen i den siste natt! 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.federatio.org/mi_bibl

minimap