Szabó Lőrinc: Izložba: Remek-dela Sotone (Tárlat: a Sátán Műremekei in Serbian)

Portre of Szabó Lőrinc

Tárlat: a Sátán Műremekei (Hungarian)

Boldog, akit pálinka butít,

boldog, kit a szépség

kápráztat, boldog mind, aki

csak részleteket lát. – De ha anya

helyett egy isten

nyitotta föl szemed, akkor

a halálos éjben mindenütt

tűz, tűz lobog fel,

tűz, tűz kering

körötted és te mindenütt

őt látod, a mozgó

viperalángot,

a tüzet, amit

széthurcol a mozgó

ember a földön, a tengereken,

a parázsagyu gondot,

a tűzkigyókat

látod csak az éjben,

a mult s a jövő

üveghegyein túl, a nyugtalan önzés

gyujtogató parazsát, a tüzet,

a tüzet,

tűzoszlopokat, aranyrudak és

a puskatűz aranyát.

Átkozott vagy,

ha látni tanultál,

átkozott vagy,

ha látod: a Sátán

mennyi szenny

tüzéből festi be a halál

gyászpompás keretei közé

Műremekét, az Életet:

jaj neked, aki látsz,

jaj, neked, Isten

látó fia, jaj,

mert bárhova fordulsz,

örökre előtted

az idő vándor falain

az Ember égő tárlata:

számodra nincs

butúlni ital, vakúlni szépség,

s üss bár karót boldogtalan

szemedbe, feléd

a végső éjszaka

egéről is az olthatatlan

tűzvész

rémült freskói lobognak!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu/html/muvek

Izložba: Remek-dela Sotone (Serbian)

Sretan je koga rakija mami,

sretan je koga lepota

čara, sretan je svako, ko

tek detalje vidi. – Ali ako

mesto majke bog

ti je otvorio oči, tad

u smrtonosnoj tami svugde

vatra, vatra plamti,

vatra, oko tebe vatra

kruži a ti svugde

nju vidiš, pokretnog

plamena šarke,

vatru šta

pokretan čovek

širi po zemlji, morima,

samo pečal mozgom žara,

zmije vatre

vidiš u tami,

iza staklenih brda

prošlosti i budućnosti živ žar

nemirne sebičnosti, vatru,

vatru,

vatrene stubove, zlato

zlatnih poluga i vatre oružja.

Proklet si,

ako si učio videti,

proklet si

ako vidiš: Sotona

među žalom kićene

okvire smrti

vatrom kolike prljavštine boji

svoje Remek-delo, Život:

jao tebi, prosvetljenom,

jao tebi, prosvetljenom

sinu Gospoda, jao,

jer bilo gde se okreneš

na prolaznim zidovima vremena

večno je ispred tebe

plamteća izložba Čoveka:

nema za tebe

napitka što mami, lepote šta čara,

u svoje zlosutno oko zalud ćeš

kolca zabiti, prema tebi

i sa neba

konačne tame prestrašene

freske

neugasive vatre plamte.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap