Szemere Pál: Erinnerung (Emlékezet in German)

Portre of Szemere Pál

Emlékezet (Hungarian)

Ismét egy édes boldog érezet!

Reám derűl a messze kor homálya,

Az elveszett, elsülyedt rózsapálya

Ismét örömtájak felé vezet.

 

Mely istenség nyújt itt varázskezet?

Mint ömledez hozzá keblem dagálya!

Érzem, hogy e szív enyhültét találja:

Te ihletéd, szelid Emlékezet!

 

Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod

Letünt korom szebb álmait felettem,

Borítsd el rajtok inkább fátyolod.

 

Elég, hogy őket egyszer elvesztettem.

Ne kényszeríts ujonnan vérzeni;

Ah, érezd, mily kín ismét veszteni.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://vmek.oszk.hu

Erinnerung (German)

Und wieder naht ein seliges Empfinden!

Es hellet sich das Grau vergang'ner Zeit;

Auf Rosenpfaden, die ich sinken, schwinden

Sah', gibt zur Wonneflur sie mir geleit.

 

Welch eine Gottheit will sich mir verkünden!

Wie liebend sich mein ganzes Seyn ihr beut!

Mein Herz, ich fühl' es, wird hier Ruhe finden,

Dein Hauch, Erinn'rung hat es neu geweiht.

 

Nein! rufe nicht verschwund'nes Licht zurück,

Lass über mir die dicht'sten Schleier zieh'n,

Bedeck' der hingeschwund'nen Zeiten Glück.

 

Schon einmal sah' ich meine Freuden flieh'n,

Ach, zwinge neu zu bluten nicht mein Herz!

Zweimal verlieren! fühle diesen Schmerz.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.deutsche-liebeslyrik.de

minimap