This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Szenes Anikó: A könny

Portre of Szenes Anikó

A könny (Hungarian)

Mikor a szemünket könnyek borítják,
Torkunkat vaskezek összeszorítják,
Szánk széle kínosan megremeg,
Azt mondjuk: sírunk, mi emberek.

S az arcunkon gyöngycseppek futnak,
Én nem tudom, hogy hová jutnak,
De mind ég, fojtogat és fáj,
S a lelkünkön barázdát váj.

E könnyek, melyek fel-feltörnek,
Úgy kínoznak és elgyötörnek,
A mosolyunkat megtapossák,
De lelkünket tisztára mossák.

Budapest, 1936. november



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotation/www.andi.hu

La lacrima (Italian)

Quando gli occhi nostri son pien’ di lacrime,
Quando gola è serrata dalle mani d’acciaio,
Le nostre labbra tremano penosamente,
Allor’ diciamo: noi uomini stiamo piangendo.

Gocce di lacrime scorrono sul nostro viso,
Ed io non ho l’idea che fine farranno,
Ognuna brucia, soffoca e duole,
Lasciando un solco sulle anime nostre.

Ste lacrime, che sgorgano fuori ogni tanto,
Ci tormentano e ci spossano tanto,
Annientano il nostro sorriso,
Ma la nostra anima pulita renderanno.

Budapest novembre 1936



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap