Szilágyi Domokos: Il palo (Az oszlop in Italian)

Portre of Szilágyi Domokos

Az oszlop (Hungarian)

          (Tg-Jiu, 1969. ápr.)
 
The clock indicates the moment - but what does
eternity indicate?
(Whitman)
(Az óra jelzi a pillanatot - de az örökkévalóságot
mi jelzi?)
 
Valahol a végtelen ég
s a végtelen föld között valahol,
a véges ember végtelen
gondolatai közt valahol,
a szem kihunyó tüze és
az elme végtelen szikrái közt valahol,
valahol véges életünk
két szélső pontja közt,
az Elérhetőnek határán valahol,
valami szédült nyugalom
kiirthatatlan reményeinek
határán valahol,
valami kába rettenet
kiirthatatlan borzalmainak
határán valahol,
ahol a szertefoszlott örökkévalóság
átengedi az Ember sorsát
az örökkévaló Jelennek,
hol az álom fölenged, hitté szelídülvén,
de annál szigorúbb a Törvény -- --
 
a képzelet ott kezdi elképzelni, mit jelent
-- ott kezdi remélni a Végtelent.
 
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
 
Valahol a végtelen ég
s a végtelen föld között valahol,
hol a perc súlya szertefoszlott,
hol a gondolat, a kifosztott,
tetszhalálból föltámadón
új életét kezdi, hol áll az Oszlop.
 
Mert hát ilyen a véges ember --
kacérkodik a végtelennel.
 
A végtelennel, melyre nincsen mérce
(hisz ezért végtelen) --, tehát
nincs mód rá, hogy megértse.
 
Mert mi mindent mértékkel mérünk.
 
Azt, hogy mennyit is "nyom" a vérünk.
Hogy -- így vagy úgy, de -- mennyit érünk.
Mennyire félünk, mennyire élünk.
Vagy hogy a sors mennyire büntet.
És - egyetlenegy életünket.
 
De a ránk kiosztott
időben most már áll az Oszlop.
Nagy ellenünk, az elmúlás
tehetetlenül rázza öklét:
van már percmutatód, öröklét!
 
(1969)
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://www.mek.iif.hu

Il palo (Italian)

(Tg-Jiu, apr.1969)
 
The clock indicates the moment - but what does
eternity indicate?      
(Whitman)
(L’orologio segnala il momento – ma cos'è, che segna
l’eternità?)
 
Da qualche parte tra il cielo
e la terra infinita da qualche parte,
da qualche parte tra i pensieri
infiniti dell’uomo limitato,
da qualche parte tra nell’occhio morente fuoco e
le faville infinite della mente,
da qualche parte tra i due estremi
della nostra vita finita,
ai confini del Raggiungibile da qualche parte,
da qualche parte ai confini
delle speranze inestirpabili
della quiete inebriata,
da qualche parte ai confini
del orrore inestirpabile
dello spavento stordito,
dove nel nulla dissolta Eternità
concede il destino dell’Uomo
al Presente senza tempo,
dove si mitiga il sogno, e si addolcisce in credo,
ma la Legge è tanto più severa - -
 
l’immaginazione là che comincia ad immaginare,
cosa significhi --- là comincia a sperare l’Infinito.
 
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
 
Da qualche parte tra il cielo infinito e
la terra infinita da qualche parte,
dove il peso del minuto s’è dissolto,
dove il pensiero, il depredato,
risorto dalla morte apparente,
incomincia la sua nuova vita, dove s’erge il Palo.
 
Perché è così l’uomo limitato –
civetta con l’infinito.
 
Con l’infinito, per cui uno strumento di misura non
esiste (ed è per questo ch’è infinito) --, dunque
non v’è modo per capire.
 
Perché noi ogni cosa misuriamo col metro.
 
Anche il “valore” del nostro sangue.
Per capire – più o del meno, – quanto valiamo.
In che misura abbiamo paura, in che misura viviamo.
O che il destino in che misura ci punisce.
E quanto vale la nostra una unica vita.
 
Ma nel tempo a noi assegnato,
ormai il Palo è al suo posto.
Il nostro grande nemico, il decadimento
scuote impotente il pugno:
vita eterna, possiedi ormai le lancette dei minuti!
 
(1969)



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap