This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Szilágyi Domokos: Halál árnyéka 3.

Portre of Szilágyi Domokos

Halál árnyéka 3. (Hungarian)

     Az őzszemű lány

                             Ezer urnában szertehordva
                             mindenhol vannak hamvaink
                             (Ismeretlen költőnő)

     Szerettem egy őz-szemű lányt,
     a haja: dióbarna láng,
     medencéjén fény-gyerekek
     hancúroztak és visongáltak -
     olyan volt, mint egy üdítő
     pihentető, érett vasárnap.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,
     a Tiergartenben fagylaltot ettünk,
     s a Kuznyeckij Moszton söröztünk,

     sétáltunk a Cişmigiu-kertben
     és csókolóztunk és nevettünk,
     s a Svábhegyen, a kisded szélben
     szomjas szemmel néztünk az eltűnt
     felhők után -
                             új felhők jöttek,
     az ég olyan lett, mint egy
     elborult tekintet,
     és többé nem nevettünk.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,
     a haja: dióbarna láng,
     még most is éget, ha a távol
     barna dombjairól felém int,
     és szól az akác illatából,
     s zubog az idő, mint a vérünk.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,
     ki eltűnt, mint a szelíd felleg,
     és én hiába szólítom,
     mert a felhők sosem felelnek,
     hisz nem ismerik a szerelmet,
     csak a szerelem érzi őket,
     mint a vadászfegyvert megérzik
     a virág-lábú, bátor őzek.

     Szerettem egy őz-szemű lányt,
     ki tovaillant, mint az őzek
     - fák közt iramló barna láng -,
     s én vártam, vártam, vártam, félszeg
     félsszel, fürkésztem elborult
     kedvvel a halott, szomorú
     ösvényt -
                             És érkezett egy urna,
     s benne egy maréknyi hamu.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Senka smrti 3. (Serbian)

     Devojka s očima srne

                             U hiljadama urni raznešeno
                             naši ostaci svugde se nalaze
                             (Nepoznata pesnikinja)

     Voleo sam devojku s očima srne,
     kosa: u plamenu kestenjasta,
     na bedrima joj deca svetla
     ganjali se i urlikali –
     bila je kao jedna sveža
     odmarajuća, zrela nedelja.

     Voleo sam devojku s očima srne,
     u Tirgartenu sladoled lizali,
     na Mostu Kuznjecki pivo pijuckali,

     šetali u Kismigu-vrtu
     i ljubili se i smejali
     a na brdu Švaba u mlakom vetru
     žednim očima promatrali
     isčezavanje oblaka –
                             stigli su novi oblaci,
     pogled neba dobio
     izraz izbezumljenog,
     i više nismo se smejali.                        

     Voleo sam devojku s očima srne,
     kosa: u plamenu, kestenjasta,
     još me uvek žari kad sa brežuljka
     iz daljine mi maše,
     iz mirisa bagrema se javlja,
     i kao naša krv otiče vreme.

     Voleo sam devojku s očima srne,
     nestala je poput pitomog oblaka,
     i zalud nju prizivam
     jer oblak nikad ne odgovara,
     ta ljubav im je nepoznata
     samo ljubav ih oseća
     kao što hitronoge, hrabre srne
     osećaju kad njih oružje vreba.

     Voleo sam devojku s očima srne,
     kao srne isčezla je
     – međ drvećem žuran kestenjast plamen –
     a ja tromim strahom čekao, čekao,
     čekao, pomahnitalom voljom
     promatrao mrtvu, tužnu
     stazu –
                             I stigla je jedna urna
     u njoj šaka pepela.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

Related videos


minimap