Szilágyi Domokos: L’inverno (Tél in Italian)

Portre of Szilágyi Domokos

Tél (Hungarian)

Kitalálta a halált,
széppé tette, hogy ne lássam,
s hogy ne sírjak, könnyeimet
gyönggyé fagyasztotta.

A fák büszkén viselik
angóra lombjaikat,
szelíd-karmú cinkelábak
alatt jég-xilofon csetten. –

Csontja ezüst jégből,
bőre tejút-hideg gyolcsból
(szagtalan-szigorú-szép liliom):

jön, jön a hópihe-szirmú,
szememet lefogja.
Megjöttél, kicsike? De meg ám.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://edesszomorufuzike.blogspot.hu

L’inverno (Italian)

Se lo inventò la morte,
l’ha resa bella che io non possa vedere,
che io non pianga, le mie lacrime
le congelò in perle.

Gli alberi portano fieri
le loro fronde di angora,
sotto i piedi della cincia dalle unghie
mite, xilofono di ghiaccio schiocca. –

Le ossa di ghiaccio argentato,
la pelle di tela fredda come la via lattea
(giglio inodore – austero – bello):

arriva, arriva coi petali di fiocchi di neve
mi chiude gli occhi.
Sei arrivato, piccino? Altroché.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

Related videos


minimap