Tóth Árpád: Evening Halo (Esti sugárkoszorú in English)

Portre of Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú (Hungarian)

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!



PublisherOsiris Kiadó
Source of the quotationTóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai. Osiris Klasszikusok

Evening Halo (English)

The path ahead has become velveted,
And body of shadows tumbled in the park,
But a delicate, soft evening halo appeared
Woven in the foliage of your hair so dark,
A pale, exquisite and solemn brightness,
Just hardly resembling any earthly lights,
Filtered into fragrance partly and silence
By the evening transmigration of things.

Fragrance and silence. The fragrance of secrets
Glimmered in your hair, and heavenly silence of peace,
And it was so good to live as never before,
And my heart imbibed the light through my eyes,
I knew no more if you were in fact you at all,
Or your dear body was the blessed burning bush
In which a god descended onto the earth,
And it was his soul trembling among the leaves?

I was standing there long, mesmerized and quiet,
And minutes passed and thousands of years came, -
All of a sudden you grasped my hands,
And my swooning lashes slowly opened,
And I sensed returning into my heart,
And beginning to flow with a pouring, deep tone
Like blood in the channels of benumbed veins
The worldly feeling how much I love you!



Uploaded byN.Ullrich Katalin
Source of the quotationsaját

minimap