Tóth Árpád: Io, violoncello guasto di dio, son muto (Isten törött csellója, hallgatok in Italian)

Portre of Tóth Árpád

Isten törött csellója, hallgatok (Hungarian)

Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét.

Olyan vagyok én ebben a világban,

Mint az a gordonka, amelyet láttam

Egy szép úri szobában, a sarokban.

 

Húrjai elpattantak. A nyakán

Gyászfátyol van átvetve, néma flór.

S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por

Fedte már. Megbékélt évek pora.

 

Oly fájdalom volt rája írva, melynek

Már csöndje a szent, mint a remetének,

Ki elfelejtett beszélni az évek

Magányában, - s cellája küszöbén.

 

Míg elkallódott életébe réved,

Már nem emlékszik régi bánatára:

Csak mintha némi fínom, messzi pára

Vérezné be a dús alkonyatot,

 

És tenné szebbé, istenibb titokká,

Melyhez nem illik más, csak némaság.

Üvöltsön hát a szájas sokaság,

Isten törött csellója, hallgatok.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Io, violoncello guasto di dio, son muto (Italian)

Qui non cercar suoni. Io il silenzio sono.

In questo pianeta Terra io sono

Come il violoncello avvistato

In una stanza signorile, nel canto.

 

Le corde sono recise. Sul collo

È gettato un muto nero velo.

Eppur non è un oggetto sentimentale.

L’ha avvolto la polvere d’anni di pace.

 

Sopra è stato inciso tanto strazio,

La sua quiete è sacra come al solitario

Che delle parole ha già obliato

Negli anni solinghi,- e sull’uscio del vano.

 

S’abbandona sulla sua vita persa,

Però non ricorda la vecchia pena:

Come se una fine foschia distante

Sanguinasse il tramonto abbondante,

 

E farebbe più divin, più bello e arcano

A cui il silenzio sta solamente.

Tutti gridino pure fortemente

Guasto io, violoncello di Dio, muto sono.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

minimap