Tóth Árpád: Sóhajféle

A messzeség
Egy percre csupa lila láng:
Tündérvidék.

Vágyam is ég,
Mint alkonyi… nyulánk
Nyírfaderék.

Aztán kiég,
Színt, vágyat elnyel a falánk,
Nagy szürkeség.

Mily gyors a vég!
Csak egyszer, szép tüzes világ,
Kigyúlsz-e még?…

La lontananza

Per un momento è lilla fiamma,

Terra fatata.

S'infiamma anche l'anelito mio,

Come di betulla snello tronco

Rivolto ad occaso.

Poi ardendo consuma,

Inghiotta brama e colore

Il gran vorace grigiore.

Che veloce la fine!

Bel mondo rovente, una volta soltanto

Perché ancor non t'infiammi?

Mario De Bartolomeis e