Tóth Imre: Ólom az ólomban

Szomorú vagyok, pedig örülnöm kéne,
nem tudom, hogy ez semmiség-e.
Azt hiszem, hogy elég nagy gáz van,
benne vagyok egy offenzívában.
Talán még segíthetek neked,
mielőtt minden a semmié lesz,
tudom, hogy egyszerre esedékes.
A boldogság egy fantom, ami üldöz
engem, egy másik lélek, de ugyanaz
a szellem.
Az ólom feloldja önmagát.
Derűs vagyok, amióta tudom,
hogy nincs remény, és semmi nincsen
ideát.
A vendéglőben kerthelyiség nyílt,
ma temetik a Pápát, csak sugározd a
fényt, míg a túloldalon lemérik
szíveink súlyát.

Son triste, eppur’ dovrei gioire,
non so, se questa è un’inezia.
Credo che il problema sia piuttosto grave,
sono dentro un’offensiva.
Forse ti potrei aiutare ancora,
prima che tutto finisca nel nulla,
lo so che ad un certo punto è attuale.
La felicità è uno spettro, quel che
mi perseguita è un’altra anima, ma
lo spirito è lo stesso.
Il piombo discioglie sé stesso.
Sono sereno, da quando so
che non v’è speranza, e che di qua
non esiste niente.
Al ristorante fu aperta una terrazza,
oggi il Papa sarà sepolto, continua
pure ad emanare luce, finché sull’altro
lato misureranno il peso dei nostri cuori.