A guantanamoi fogoly (Hungarian)
Két fal között.
Első lépések a halál völgyében.
Emlékszem, talán tizenkét éves
lehettem, amikor először találkoztam
Gábriellel.
Ma sem tudom, ki ő.
Az iráni forradalmat hallgattam
a rádióban, talán éppen
téli szünet volt.
A város utcáin kóboroltam,
nem tudom, kit,
vagy mit kerestem.
Néha betértem egy könyvtárba,
vagy moziba.
Kint sütött a nap, nyüzsögtek az
emberek.
De én tudtam, hogy mindegyikük
csak egy halott bábu.
Akkor tudtam meg:
Isten kettős ügynöke
vagyok.
Senki számára nem viselhető el
a létezés, a saját létezése.
Akár ébren van, akár álmodik.
Ha rád nézek, mindig a
kudarc jut eszembe.
Bárcsak ne ismertelek
volna soha.
Isten kettős ügynöke
vagyok.
Nem ez az igazi nevem. |
Il prigioniero di Guantanamo (Italian)
Tra due mura.
I primi passi nella valle della morte.
Mi ricordo, potevo avere forse dodici anni
quando avevo incontrato Gabriele
per la prima volta.
Non so neppure oggi, chi è lui.
Stavo ascoltando la rivoluzione iraniana
alla radio, forse era al tempo
delle vacanze invernali.
Vagavo per le strade della città,
cosa o chi stessi cercando,
non lo sapevo.
A volte entravo in una biblioteca,
o al cinema.
Fuori c’era il sole, le strade
pullulavano di gente.
Ma io sapevo, che ciascuno di loro
è solo un pupazzo morto.
L’avevo saputo allora:
sono un agente doppiogiochista
di Dio.
L’esistenza, la propria esistenza,
non è sopportabile per nessuno.
Sia ch’è sveglio, sia che sogna.
Se ti guardo, sempre il fallimento
mi viene in mente.
Se solo non ti avessi
mai conosciuto.
Sono un agente doppiogiochista
di Dio.
Non è questo il mio vero nome.
|
