Tóth Imre: Ragnarǫk (Ragnarök in Italian)

Portre of Tóth Imre

Ragnarök (Hungarian)

Ne áltasd magad! Ez az, amire vártál,
évezredek óta. A kígyó kinyitotta szemét.
Már köztünk vannak, a sír nem fogadja be
őket, utat nyitnak a sötétség katonáinak.
Poros kripták mélyéről, a föld alól is
jönnek, a zörgő csontokra páncélt akasztanak.
Csak a halál értheti meg őket. Ahogy a szívbe,
a csontokba hatol az acélburkolatú lövedék,
a kard. A férfiaknak csak a háború, a nőknek a
harcosok utánpótlása marad.
A középkori tévében látod, de ez már nem a
középkor, már egyáltalán semmilyen kor nincs,
csak a vas. Végül mindenki magára marad.
Folyik az okkult háború, de már nyíltan.
A vízcsapból rozsdás lé folyik, de ki iszik
vizet ilyen korban. Csak a bor marad.
Ami kinyitja a szemet, és az elmét, és erőt ad az
újabb harchoz. Pokolba az érzelmekkel!
A templomban arról prédikál a pap, hogy a
koldusnak ne adakozzanak. Hát pusztuljon el
minden. Isten nem ad több hitelt.
Fel a sisakot, a pajzsot, a kardot a kézbe!
Ha már nem él ember a Földön, legalább hősként
essen el a had.
 
Megjöttek az idők, szeretni kéne, de a történetnek
lassan vége. Valami hiba van a védelemben.
A kerékről leszakad a lánctalp, de azért rajtad
még áthajt. Felejtsd el, hogy ki voltál. Mi végre?
Hiszen most már menni kéne.

Ragnarök (modern izlandi nyelven Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („az istenek alkonya”) a norvég mitológia
szerint, a végső csata a fény és a rend hatalma valamint
a sötétség és a káosz között, amely után az egész világ
elpusztul, majd újjáteremtődik .
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationTóth Imre

Ragnarǫk (Italian)

Non ingannar’ se stesso. Da millenni, è questo che
stavi aspettando. Il serpente aveva aperto gli occhi.
Ormai sono tra di noi, la tomba non li accoglie,
aprono la strada ai soldati delle tenebre.
Vengono anche da sotto terra, dalla profondità delle
cripte polverose, indossano armature sulle ossa
crepitanti. Solo la morte li può capire. Come nel cuore,
la spada, il proiettile rivestito d’acciaio, così penetra
nelle ossa. Agli uomini solo la guerra, alle donne
il ripopolamento degli guerrieri, rimane.
Lo vedi nella tivù di medioevo, ma questo non
è più il medioevo, non v’è più nessun evo,
solo ferro. Infine tutti rimangono soli.
La guerra occulta è in atto, ma apertamente.
Dal rubinetto liquido arrugginito scorre, ma chi
beve acqua di questi tempi. Rimane solo il vino.
Quel che apre gli occhi, la mente, e da forza per
un nuovo combattimento. Al diavolo i sentimenti!
Non fate la carità ai mendicanti, predica il prete
nella chiesa. Che vada tutto a malora.
Dio non fa più credito.
Su con l’elmo, con lo scudo, e spada in mano!
Se già non vive uomo sulla Terra, che cada almeno
l’armata, come eroe.
 
Sono arrivati i tempi, bisognerebbe amare, ma la
storia sta per finire. V’è qualche difetto nella difesa.
Dalla ruota si stacca il cingolo, ma su di te passa
ancora. Dimentica chi sei stato. A che pro?
Tanto ormai sarebbe ora di avviarci.
 
I Ragnarǫk (in islandese moderno anche Ragnarök
e Ragnarøkkr) (“il crepuscolo degli Dei”) indica, nella
mitologia norrena, la battagli finale tra le potenze
della luce e dell'ordine e quelle delle tenebre e del caos,
in seguito alla quale l'intero mondo verrà distrutto e
quindi rigenerato.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap