Tóth Krisztina: Balaton

Portre of Tóth Krisztina

Balaton (Hungarian)

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

vagyunk a kert is rábólint tilosban

futó idő megállt a túlba így vitt

maradni kéne még azt súgja jól van

bólint a bodza is alacsony napba

bámulsz felállsz lassan lemész a stégre

nyugágyak bent a villany is lecsapva

ősz van és délután sietni kéne

hová pedig a táskát összeraktam

valamit egyszer úgyis itt felejtünk

meleg a fal úgy ég az őszi napban

lopott napunk ahogy nemrég a testünk

 

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

egy hosszú szál inkább ki kéne húzni

harminchárom éves vagyok pedig mit

kéne tennünk mondod ki kéne húzni

de meddig még szeretsz és úgy öregszem

ahogy a kert apránként észrevétlen

csak most nem hogy a fejem az öledben

fekszik a nád ledőlt sohase értem

tetten még az időt amikor színt vált

épp a levél a szemed is néha barna

néha meg mikor a szerelem színt vall

mélyzöld színű hullámmal dob a partra

 

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

érjen gyümölcs savanykás íz utol

fordult az út de most a fák behintik

hosszú nagyon indulni ez a cél

ne érjen itt inkább vigyél magaddal

ha fordul is ha érni kell hát érjen

véget múljon mi integet marasztal

el végleg és most ne rajtunk ne tétlen

múljon levél varázslat hogy lehulljon

rólunk mi tart még – vissza nem találhat

magába út hogy útrakelni tudjon

csak úgy léphet mint víz színére lábad



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://hycry.wordpress.com/2011

minimap