Tóth Krisztina: Balaton (Balaton in English)

Portre of Tóth Krisztina

Balaton (Hungarian)

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

vagyunk a kert is rábólint tilosban

futó idő megállt a túlba így vitt

maradni kéne még azt súgja jól van

bólint a bodza is alacsony napba

bámulsz felállsz lassan lemész a stégre

nyugágyak bent a villany is lecsapva

ősz van és délután sietni kéne

hová pedig a táskát összeraktam

valamit egyszer úgyis itt felejtünk

meleg a fal úgy ég az őszi napban

lopott napunk ahogy nemrég a testünk

 

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

egy hosszú szál inkább ki kéne húzni

harminchárom éves vagyok pedig mit

kéne tennünk mondod ki kéne húzni

de meddig még szeretsz és úgy öregszem

ahogy a kert apránként észrevétlen

csak most nem hogy a fejem az öledben

fekszik a nád ledőlt sohase értem

tetten még az időt amikor színt vált

épp a levél a szemed is néha barna

néha meg mikor a szerelem színt vall

mélyzöld színű hullámmal dob a partra

 

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt

érjen gyümölcs savanykás íz utol

fordult az út de most a fák behintik

hosszú nagyon indulni ez a cél

ne érjen itt inkább vigyél magaddal

ha fordul is ha érni kell hát érjen

véget múljon mi integet marasztal

el végleg és most ne rajtunk ne tétlen

múljon levél varázslat hogy lehulljon

rólunk mi tart még – vissza nem találhat

magába út hogy útrakelni tudjon

csak úgy léphet mint víz színére lábad



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://hycry.wordpress.com/2011

Balaton (English)

I didn’t want it to be autumn once

more here we are the garden too

nods in agreement time running

through forbidden territory came

to a halt conveyed us into the

beyond we should stay longer a

whisper everything’s OK the elder’s

nodding too you stare into the low

sun slowly get up make your way

down onto the makeshift platform

the deck-chairs are inside the el-

ectricity’s switched off it is

autumn afternoon we have to rush

but where to still my bag

is packed sooner or later we

are going to forget something here

the wall is warm our stolen day

burns in the autumn sun just as

our bodies did only a while ago

 

I didn’t want it to be autumn once

more here one long hair needs to be

pulled out and I am thirty-three

what should we do you say it needs

to be pulled out but how much longer

are you going to love me I’m

getting older like the garden, bit

by bit nobody notices though not

now while my head’s lying in your lap

the reed is flattened I have never

caught time unawares before just when

the leaves are changing colour your

eyes too are sometimes brown sometimes

when love reveals itself and I am washed

up on the lake shore with a dark green wave

 

I didn’t want it to be autumn once

more here let it catch up with us

the taste of overripened fruit

the road has turned the trees are shedding

endlessly departure that’s

what matters but don’t let it catch

hold of me here take me with you if

it turns if catching up is crucial

well let there be an end of it let what

invites to linger pass on though

not us now let the leaf’s passing not be

useless magic let what keeps us still

fall from us – the road cannot find

the way back to itself can only step

like your foot on the surface of the water



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.opendemocracy.net/arts

minimap