Tóth Krisztina: Dosszié

Portre of Tóth Krisztina

Dosszié (Hungarian)

Nem fájt? Figyelsz egyáltalán?

Nem figyeltem. Néztem hanyatt a kanapén, hogy

süt át a fény a színes karikákon:

mint egy templomban, sárga, kék, piros

ólomüveg: lakásban ilyet sose láttam.

Sietni kellett, ötre jött az anyja.

Letolt gatyában ugrált ki utánam,

a kádban guggoltam, ő a csaphoz állt.

Szerintem klassz. Reggelenként a legszebb.

 

Tizenhat voltam, eltelt még tizenhat,

mellettem állt a piros hetesen:

… az ólomüveg, tudod, az ebédlő

és a nappali közt, azt ugye meghagytátok?

… dehogy hagytuk. Azt még apám csinálta,

színes dossziék a két ablak között,

a vállalattól hozta haza őket…

… én most leszállok, metróval megyek.

 

Mért lepleződnek le mindig a csodák.

Mikulás. Gólya, Most meg ez.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.tothkrisztina.hu

File (English)

"Hey, did it hurt? Hey, did you hear?"

I didn't. Lying back upon the couch, I gazed at

the colored circles gleaming with the back-light:

like a church window, yellow, blue and red stained

glass: something I'd never seen in an apartment.

We had to rush - by five his mom was coming.

He hopped behind me, pants around his ankles.

I squatted in the bath; he stood at the tap.

Yeah, I love it too. The morning's when it's nicest.

 

I was just sixteen, sixteen more years elapsed, then,

on bus seven one day, there he was. "The stained

glass thing between the dining room and the sitting

room, you know? I guess you guys kept that up?"

"Be serious. That was just something Dad made.

He brought some colored files home from the office

and put them in between the double windows …

… I get off here and take the metro. Cheers!"

 

Why do all wonders have to be exploded?

Santa Claus. Storks. And now comes this.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.jbeilharz.de/poetas/toth

minimap