Tóth Krisztina: Sends a smile (Küld egy mosolyt in English)

Portre of Tóth Krisztina

Küld egy mosolyt (Hungarian)

I.

Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.

Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.

Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.

De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

 

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.

Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.

Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.

Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

 

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.

Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.

Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.

Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

 

Valahogy szélesedik a csípőm is nem tudom mire vélni.

Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.

Különös volt abba a másik arcba belenézni.

Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

 

II.

Néha megijedek ha megszólalok meghallom az anyámat.

Múltkor a moziban a tükörből szinte rám szólt.

Ahogy a szappant fogta hirtelen az az érzésem támadt.

Mire volt jó az a sok szaros év hogy kár volt.

 

Sőt a férfi akivel élek vele is bizonyos hangsúlyokban.

Meg a kutyánk főleg a nézésében de tényleg.

Az anyámmal az előbb különben nem túloztam.

De látod nem is tudom ezekről mért beszélek.

 

Utolsó karácsonyom volt gyerekként kaptam egy macskát.

Egy közért mellett laktunk hó volt forgalmas úton.

Meglátott futott elém akkor szaladt át.

Hányadszor kéne annyi mindent megtanulnom.

 

Mielőtt akár egy kavics gesztenye egy falevél is.

Azt válaszolnád éppen ezért és lehet ebben.

Valami hogy én aki láttam és tudom én is.

Hülyeség mondom a teremtés strébere lettem.

 

III.

Tavaly ősz elején amikor beköltöztünk ebbe a házba.

Minden csupa higító festék meg csupa por volt.

Vártuk megváltozik a szag a lélegzetünktől hátha.

Aztán egyre hűvösödött nem is emlékszem hogy volt.

 

Egyszercsak nem lehetett már reggelenként a teraszra.

Kiültél vitted a kávét és fázni kezdtél kabát.

Nélkül nélkül az üres helyeket hogy belakja.

Valahogy elrendezi ez ember feltalálja magát.

 

Olyan furcsa ez a mai fény mint egy távoli évszak.

Mintha valaki más lennék vagy inkább valahol máshol.

Be is mentem egy kardigánért hiába még csak.

Nem is színekből inkább a levegő állagából.

 

Tudni nem a nyár rajzolódik ez az ősz arca.

Szájforma rozsdafolt hallgat nézd a levélen.

Bámul a kisfiam régről csecsemőszemű macska.

Szélcsend vékony füstjele nézem nézem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.tothkrisztina.hu

Sends a smile (English)

I

The other day I looked into your eyes in a stranger's face on the metro.

There are days like this when everything somehow jogs my memory.

Someone's a bit like someone you get off look at them and then no.

But this is another year past things can't be never-ending.

 

In the same way an old classmate walked toward me just like she was in childhood.

I never though it would happen to us too incidentally.

Oh god how much I would have liked to be beside you.

You're standing there in the metro and bang you grow old suddenly.

 

I often wonder how they'd react to each other these two bodies.

What your smell would be like I'm sure it must be different now.

If they even could react to each other these two bodies.

There's a thin scar where I gave birth to my little son.

 

Somehow my hips are getting wider as well I don't know the reason.

For all this I find it really neither pleases nor tires out.

Looking into that other face it was so confusing.

There you were with your stranger's eyes looking at my stranger's mouth.

 

II

Sometimes I get frightened I seem to hear my mother when I'm speaking.

At the cinema recently she almost talked to me from a mirror.

The way she held the soap suddenly I was struck by the feeling.

All those shitty years what a pointless waste they were.

 

Not to mention the man I live with in certain familiar intonations.

Our dog also reminds me a lot when it looks at me that way.

About my mother just now I wasn't exaggerating.

Mind you why I'm talking about all this stuff I can't say.

 

It was the last Christmas when I was still a child I got a kitten.

We lived next to a food store the busy road was snow-covered.

It saw me ran to me crossed the road in that instant.

How many times must I learn these things all over.

 

Prior to let's say a pebble a chestnut a tree leaf.

You'd answer that's exactly why and actually it could be.

A thing that I know as well and I who had seen it.

Nonsense I say I've become creation's keenest student.

 

III

Last year at the beginning of autumn when we first moved in to this house.

Nothing but dust paint everywhere nothing but thinner.

We hoped perhaps our breathing would change it chase the whiff out.

Then it got gradually cooler after that I can't remember.

 

Suddenly in the mornings we couldn't go out on the terrace.

You sat out with a coffee and started to get cold with your coat.

Off with your coat off try to settle in the empty places.

Somehow you sort things out you manage to fall on your feet.

 

Like some far-off season this light of today it's so unhomely.

It's like I'm somebody else or it's more like I'm elsewhere.

I went inside for a cardigan even though it's still only.

Not so much the colors it's more the quality of today's air.

 

To know it's not summer sketching itself but the face of autumn.

See that leaf a mouth-shaped rust patch silently stains it.

My little son stares from the past a baby-eyed kitten.

Still air's thin smoke signal I gaze at gaze at.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.jbeilharz.de/poetas/toth

minimap