Tolnai Ottó: Fare un foro nel ghiaccio fa bene (Léket vágni jó in Italian)

Portre of Tolnai Ottó

Léket vágni jó (Hungarian)

Hajnalonta mint félőrült

a félőrültek mindig pizsamában

hajnalonta akárha félőrült gyilkos

édesapám rongyos pizsamájában

csíkjai miatt adhatta nekem

ő ugyanis  sokat raboskodott

sokat Balkán szívében szegény

ő tudja hogy dobog

ő tudja hogy dobog

ő szegény tudja Balkán szíve hogy dobog

Balkán szíve hogy dobog

halld

halld hogy dobog

engem csak feltételesen ítéltek el

belerokkantam mégis

belerokkantam

akárha  félőrült gyilkos  csíkos

pizsamában  fejem fölött  fejszét lóbálva

rohanok ki már biztosan elkéstem

rohanok ki léket vágni

a pincében már van egy modernebb (szlovén)

fejszém

amely szinte magától dobja szét a tuskót

ez a régi  fejsze évek óta  lékvágóként  szolgál

lassan enni kezdi a rozsda

talán olykor ismét fát kelle hasogatnom vele

kifényesedjen

jóllehet tudom milyen veszélyes a Homokvárban

tuskót hasogatni amikor az óriás homokórában

(rég át is kellett volna keresztelni villánk)

magától is pereg a homok

hajnalonta akárha egy félőrült gyilkos

édesapám csíkos pizsamájában fejem felett

fejszét lóbálva rohanok ki

száll a szivárványszín jégszilánk

nem fagyott tán fenékig

alant a sárban is megtalálom halaim

léket vágni jó

jó látni tavasszal a zöldülő sás vízililiom között

a sárból előhömpölygő  sok semmis  halat

közben hallom a Nagy-Palics ólmát is vágják

s mint egy vízszintes katedrális ablakát verik be

a Vértavat

minden bizonnyal engem keresnek

mert ha lecsapolják

tudják ott gubbasztok pákászok királya

a pákászoknak nincsen királya

ott gubbasztok megcsúfolt király  rizómatrónomon

a fenéken s van év amikor feltöltése után is

alant  maradok

hallgatom a vadnarancs puffanásait

alant maradok

hallgatom a  menekültek bizonytalan lépteit

dalait

hallgatom a körül csikorgó mint Hölderlin

versében a vaszászló csörgő gledicsiát

félőrült gyilkos édesapám csíkos pizsamájában

csíkjai miatt adhatta nekem

ő ugyanis sokat raboskodott

Balkán szívében szegény

ő tudja hogy dobog

ő tudja hogy dobog

ő szegény tudja Balkán szíve hogy dobog

Balkán szíve hogy dobog

halld

halld hogy dobog

fejem fölött lóbálva a fejszét

rohanok immár a Nagy-Palicsra

Vértóra léket vágni

léket vágni jó

tavasszal majd nézik a turisták menekültek

maffiózók ahogy édesapám csíkos pizsamájában

előmászok a sűrű kusza rizóma közül a véres sárból

a kertészet munkásai lefürdetnek s már vinnének is

de nem tudják eldönteni   börtönből

elmegyógyintézetből szöktem-e csíkos göncömben

hiába próbálom magyarázni nekik édesapám

pizsamája csíkjai miatt adhatta nekem

ő ugyanis sokat raboskodott

Balkán szívében szegény

ő tudja hogy dobog

ő szegény tudja Balkán szíve hogy dobog

Balkán szíve hogy dobog

halld

halld hogy dobog

húznak cibálnak elő a sűrű rizóma közül

a véres sárból  fürdetnek a kertészek

dilemmáznak hová vigyenek börtönbe ispotályba

hallom már azt sugdossák végre

horogra került az egyik nagy háborús bűnös

sejtettem itt lapulnak valahol felénk

te ez nem valamelyik izé

karacsics  vagy mi a ménkű

a menekültek már  szerveszkednek is 

a Női strand valamelyik kabinjába mentsék 

mitikus hősüket ott úgysem keresik

a Női strand kabinjaiban úgysem keresik

valaki odakiált  mossátok már le arcáról

lássuk mossátok már le no a véres pakolást

de hiszen ez börtönből  szökött

hiába próbálom magyarázni nekik édesapám

pizsamája csíkjai miatt adhatta nekem

ő ugyanis sokat raboskodott

Balkán szívében szegény

ő tudja hogy dobog

ő tudja hogy dobog

ő szegény tudja Balkán szíve hogy dobog

Balkán szíve hogy dobog

hogy dobog

halld

halld hogy dobog

hogy kérdezte az egyik   

rózsát metsző kertészlány

Balkán szíve uram hogy dobog

hogy dobog

hogy fordult hirtelen felém a másik 

trágyát szóró  kertészlány is

Balkán szíve hogy dobog

hogy dobog

a levelet gereblyéző ludasi lányok

leültetnek a sétány padjára

kendőjükkel törölgetnek

nemsokára 1oo éves lesz éjszakánként kiabál hív

ő tudja hogy dobog

az én szívem hogy dobog nyugodtan nyúljon ide

mondja az egyik levelet gereblyéző ludasi lány

szívére húzva kezem

hogy dobog

hallja hogy dobog

de hiszen ez a pizsama nem daróc

selyem csak rongyos már kicsit

nézd kilógnak a tökei

pakold már vissza őket neki

édesapám pizsamája

csíkjai miatt adhatta nekem

félrebeszél mondja a puszpáng mögött térdeplő lány

a mentő és a rendőrautó is érkezik már

dugjuk a szökőkút avarjába

hallod hogy dobog a szíve mondja a ludasi lány

akinek közben a mellére görcsölt a markom

hogy dobog

halld

hajnalonta mint félőrült

a félőrültek mindig pizsamában

hajnalonta akárha  félőrült gyilkos

édesapám rongyos  pizsamájában

csíkjai miatt adhatta nekem

ő ugyanis  sokat raboskodott

sokat Balkán szívében szegény

ő tudja hogy dobog

ő tudja hogy dobog

ő szegény tudja Balkán szíve hogy dobog

Balkán szíve hogy dobog

halld

akárha  félőrült gyilkos  csíkos

pizsamában  fejem fölött  fejszét lóbálva

rohanok ki már biztosan elkéstem

rohanok ki léket vágni

léket vágni jó

léket vágni jó

halld

halld hogy dobog

hogy dobog!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lyrikline.de

Fare un foro nel ghiaccio fa bene (Italian)

A ogni alba come un folle

I folli sono sempre in pigiama

a ogni alba come un folle assassino

nel pigiama lacero di mio padre

mi avrà dato a causa delle righe

giacché lui è stato spesso prigioniero

spesso poveraccio nel cuore dei Balcani

lui sa come batte

lui sa come batte

poveraccio lui sa il cuore dei Balcani come batte

il cuore dei Balcani come batte

ascolta

ascolta come batte

me hanno condannato solo con la condizionale

eppure sono uscito di senno

sono uscito di senno

come un folle assassino in pigiama a righe

brandendo l’ascia sopra la testa

mi precipito fuori son sicuramente in ritardo

mi precipito fuori a fare un foro nel ghiaccio

in cantina ne ho un'altra ascia più moderna

(slovena)

la quale spacca il ciocco quasi da solo

quest’ascia vecchia da anni serve solo a forare

il ghiaccio

l’ha intaccata pure la ruggine

forse qualche volta dovrei usare a spaccare

la legna

per ridargli un po’ di lustro

sebbene io sappia come sia pericoloso in un

castello di sabbia spaccare i ciocchi

quando nella clessidra gigantesca ( da tanto

avremmo dovuto chiamare la nostra villa)

la sabbia scorre anche da sola

a ogni alba come un folle assassino nel pigiama

a righe di mio padre brandendo l’ascia sopra

la testa mi precipito fuori

volano le schegge di ghiaccio color arcobaleno

non si sarà ghiacciato mica fino in fondo

i miei pesci li trovo anche là sotto nel fango

fa bene a fare il foro nel ghiaccio

fa bene a vedere spuntare i pesciolini dal fango

tra il carice e il giglio acquatico

intanto sento stanno tagliando il ghiaccio del

grande Palic

stanno spaccando come le finestre di un

cattedrale orizzontale il Lago di sangue.

ovviamente stanno cercando me

perché prosciugandolo lo sanno che io

re dei pescatori delle paludi sono là rannicchiato

i pescatori delle paludi non hanno un re

io il re deriso sono là rannicchiato sul fondo

sul trono di rizoma ci sono anni che anche dopo

la colmata rimango laggiù

rimango laggiù

ascolto il tonfo delle arance selvatich

ascolto i passi titubanti dei profughi

i loro canti

ascolto il tutt’intorno stridente come nel canto

di Hörderlin la bandiera di ferro

il tintinnante triacanto

folle assassino nel pigiama a righe di mio padre

mi avrà dato a causa delle righe

giacché lui è stato spesso prigioniero

nel cuore dei Balcani poveraccio

lui sa come batte

lui sa come batte

lui poveraccio sa il cuore dei Balcani come batte

ascolta

ascolta come batte

brandendo l’ascia sulla testa

mi precipito oramai al Palic grande

al Lago di sangue fare il foro nel ghiaccio

a fare il foro nel ghiaccio fa bene

i turisti profughi e mafiosi mi vedranno

in primavera come in pigiama a righe di mio padre

sguscio fuori dal groviglio dei rizomi

dal fango sporco di sangue

gli operai del vivaio mi laveranno e son pronti

a portarmi ma non sanno decidersi

sono scappato dal prigione o dal manicomio

in questi stracci a righ

provo a spiegare inutilmente che è il pigiama

di mio padre

mi avrà dato a causa delle righe

giacché lui è stato spesso prigioniero

nel cuore dei Balcani poveraccio

lui sa come batte

lui poveraccio sa il cuore dei Balcani come batte

ascolta

ascolta come batte

mi strattonano mi tirano fuori dal fitto rizoma

dal fango sporco di sangue mi lavano i giardinieri

sono in dilemma non sanno dove portarmi

in prigione o in ospedale

sento stanno sussurrando finalmente

è abboccato al’amo uno dei criminali di guerra

ho intuito che sono imboscati qui da qualche parte

non sarà mica uno del coso

karacsics che lo pigliasse un colpo

i profughi si stanno già organizzando

per nasconderlo in una delle cabine del

Bagno femminile

il loro eroe mitico tanto là nessuno cercherà

nella cabina delle donne nessuno lo cercherà

qualcuno grida lavategli il viso che vediamo

che aspettate lavate via quel impacco sporco di sangue

infatti questo è scappato dal prigione

inutilmente provo a spiegare che è

il pigiama di mio padre

mi avrà lasciato a causa delle righe

giacché lui è stato spesso in prigione

nel cuore dei Balcani poveraccio

lui sa come batte

lui sa come batte

lui poveraccio sa il cuore dei Balcani come batte

come batte

ascolta

ascolta come batte

come ha domandato una ragazza del vivaio

che potava le rose

signore il cuore dei Balcani come batte

come batte

come si girò verso di me anche l’altra ragazza

che spargeva letame

il cuore dei Balcani come batte

come batte

le ragazze di Ludas che rastrellavano le foglie

mi fanno sedere sulla panchina del lungolago

mi asciugano con il loro fazzoletto

fra poco avrà 100 anni di notte grida mi chiama

lui sa come batte il mio cuore

come batte mi metta qui la mano tranquillamente

dice una delle ragazze di Ludas che rastrella le foglie

si metta la mano sul mio cuore

come batte

sente come batte

ma questo pigiama non è di tela grezza

è seta solo un po’ lacero

guarda pure i coglioni pendono fuori

sistemagli un po’ dentro

il pigiama di mio padre

mi avrà dato a causa delle righe

vaneggia disse la ragazza inginocchiata dietro un bosso

arriva l’ambulanza e la macchina della polizia

ficchiamolo dentro la fontana tra le foglie

senti come gli batte il cuore disse la ragazza di Ludas

a cui frattempo la mia mano spasmodicamente

stringe il petto

come batte

ascolta

a ogni alba come un folle

i folli sono sempre in pigiama

a ogni alba come un folle assassino

in pigiama lacero di mio padre

mi avrà dato a causa delle righe

giacché lui è stato spesso in prigione

spesso nel cuore dei Balcani poveraccio

lui sa come batte

lui sa come batte

lui poveraccio sa il cuore dei Balcani come batte

il cuore dei Balcani come batte

ascolta

come un folle assassino in pigiama a righe

brandendo l’ascia sopra la testa

mi precipito fuori sono sicuramente in ritardo

mi precipito fuori a fare il foro nel ghiaccio

a fare il foro fa bene

a fare il foro fa bene

ascolta

ascolta come batte

come batte



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap