Várady Szabolcs: Székek a Duna fölött

Portre of Várady Szabolcs

Székek a Duna fölött (Hungarian)

Az a két szék a maga módján

nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó

kiállt belőlük, és hogy a kárpit

olyan reménytelenül koszos volt.

De széknek székek, sőt. Abba a lakásba?

Vittük tehát, jobbára a fejünkön,

az Orlay utcából az egykori

Ferenc József, ma Szabadság hídon át

a Ráday utca 2-be, ahol P. lakott

az idő tájt (nyomait lírája őrzi).

 

Egy szék is, hát még kettő, alkalmas

lehet sok mindenre. "Két költő a hídon,

fejükön székekkel" - elképzelhető egy

kép ezzel a címmel. Remélem, tárgyilagos

kép volna, nem valamiféle

átszellemítés. Az a két szék,

fontos, hogy ezt megértsük, semmiképp sem

glória a fejünkön. A híd közepe táján

- de nem azért, hogy bármit is bizonyítsunk -

leültünk rájuk. Különösen az egyik-

ből állt ki a rugó, nem tudom, melyikünknek

jutott az. Mindegy, aligha lehetne erre

a későbbieket visszavezetni. Kellemes

nyári este volt. Rágyújtottunk,

élveztük a lakályosságnak ezt a,

mondhatni, szokatlan formáját.

 

                                A székek aztán

egy darabig szolgáltak becsületesen:

ők voltak a székek P.-éknél. Hanem az ember

jobbra vágyik, mint ami van: a székeket

beadták egy kárpitoshoz. A lakást is

elcserélték, az elsőt kényszerből, a másodikat,

mert nem szerették. Manapság

ritkábban jövünk össze náluk. Sok minden

közrejátszik. G. elhagyta A.-t

(P. feleségét), aztán M. (B. felesége)

szakított velem, majd G.-től elvált a másik

M. (G. felesége) és hozzám jött (közben B.-ék

is különváltak), P. öngyilkos lett és azóta

félig-meddig szanatóriumban lakik,

nem beszélve a világhelyzet változásairól,

és különben is: nincs hova leülni.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Deux chaises au-dessus du Danube (French)

Somme toute, ces deux chaises, à leur façon

n'étaient pas laides. Dommage que les ressorts

ressortaient et que le tissu en était si

désespérément pisseux. Mais c'étaient

bien des chaises, et comment ! Dans cet appartement !

Nous les avons done portées, la plupart du temps

sur la tête, de la rue Orlay, par l'ex-pont

François-Joseph — aujourd'hui pont de la Liberté —

jusqu'au 2, rue Ráday où logeait P.

à cette époque (en voir la trace dans sa poésie).

 

Une seule chaise — deux plus encore, ça peut servir

à mille petites choses. "Deux poètes sur le pont,

des chaises sur la tête" — on peut très bien imaginer

un tableau avec ce titre. J'espère que ce serait

un tableau réaliste, pas une espèce de

sublimation. Ces deux chaises, c'est important

de le comprendre, ne sont en aucune façon

des auréoles sur nos têtes. Vers le milieu du pont

— mais sans vouloir prouver quoi que ce fût —

nous nous sommes assis sur elles. Une surtout

était percée par ses ressorts. Je ne sail si c'est lui

ou bien moi qui suis tombé dessus. Peu importe !

on ne saurait en déduire ce qui suivit. C'était

un agréable soir d'été. Nous avons allumé

une cigarette ; nous goûtions cette forme

pour ainsi dire singulière du confort.

 

                                   Par la suite les chaises

ont servi honnêtement pendant quelque temps :

elles étaient les chaises des P. Mais l'homme veut

toujours mieux que ce qu'il a: les chaises ont done été

données au tapissier. Ils ont aussi changé

d'appartement, le premier par nécessité,

le deuxième parce qu'ils ne l'aimaient pas. De nos

fours on se voit plus rarement chez eux. Il y a

plus d'une raison. G. a abandonné A.

(la femme de P.), puis M. (la femme de B.)

a rompu avec moi, puis l'autre M. (la femme

de G.) a divorcé d'avec G. et m'a pris pour mari

(entre-temps les B. aussi se sont séparés), P. s'est

suicidé et depuis il loge la plupart du temps

au sanatorium, sans parler des changements

survenus dans la situation mondiale,

et puis d'ailleurs : nulle part où s'asseoir.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationG. Gy.

minimap