Vörösmarty Mihály: The ancient gypsy (A vén cigány in English)

Portre of Vörösmarty Mihály

A vén cigány (Hungarian)

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854



The ancient gypsy (English)

Strike up, Gypsy, you have quaffed your wages,
Don't just dangle those feet, brighten up!
Life is boring on mere bread and water,
Pour some wine into that dreary cup!
Mortal life is always playing games,
Shivering or bursting into flames;
Strike up, play the stately and the quick,"
While your bow is more than just a stick.
Cup and soul, so full of wine and woe -
Strike up, Gypsy, let your troubles go!

Let your blood boil like the raging ocean,
Let your brain burst in between your temples,
Let your eyes glow with a comet's fire,
Boom your strings the way the bedrock trembles,
Bellow like a hailstorm at its hardest -
The wretched folk were cheated of their harvest...
Strike up, play the stately and the quick,
While your bow is more than just a stick.
Cup and soul, so full of wine and woe -
Strike up, Gypsy, let your troubles go!

Learn your music from the blowing tempest,
From its frenzied, shrill apocalypse,
Slaughtering men, devastating homesteads,
Twisting trees and wrecking mighty ships.
The holiest Sepulchre of the Lord
Shivers with the raging war abroad."
Strike up, play the stately and the quick,
While your bow is more than just a stick.
Cup and soul, so full of wine and woe,
Strike up, Gypsy, let your troubles go!

Who has sighed this stifled lamentation,
What roars in this savage storm, forsaken,
Who pounds on the columns of creation,
What cries sobbing like the mills of satan?
Tortured spirit, damned soul, fallen angel,
Daring hopes, or withering betrayal?
Strike up, play the stately and the quick,
While your bow is more than just a stick.
Cup and soul, so full of wine and woe,
Play on, Gypsy, let your troubles go!

Do we hear again the savage curses
Rebel men so desperately hurled,
Bludgeon blows that caused the brother's murder,
Dirge of the first orphans in the world,
The beat of the cruel vulture's wing,
Prometheus's endless suffering?
Strike up, play the stately and the quick,
While your bow is more than just a stick!
Cup and soul, so full of wine and woe,
Play on Gypsy, let your troubles go!

Let this blind star, miserable molehill
Go on churning in its bitter juices,
Till the raging fever will have cleansed it
Of illusions, squalor, vile abuses,
Then let Noah's Ark sail into sight
With a reborn humankind inside.
Strike up, play the stately and the quick,
While your bow is more than just a stick.
Cup and soul, so full of wine and woe,
Strike up, Gypsy, let your troubles go!

Strike up! No! - Allow the strings a rest!
One day we shall celebrate again,
When the evil nightmare fades away,
When all dissension is solidly slain.
Then: play passionately, from the heart -
Let the Gods enjoy your noble art!
That's the time to set your bow to string,
Cheer up from your gloomy slumbering,
Joy shall fill your soul like heady wine,
Strike up, leave the troubled world behind!




minimap