This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vörösmarty Mihály: Ljudi (Az emberek in Croatian)

Portre of Vörösmarty Mihály

Az emberek (Hungarian)

Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!

És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!

És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!

Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

 
1846. május előtt



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Ljudi (Croatian)

Šutite, pjesma nek ne cvili,
     Svijet govori sad,
Smrzavaju se vrelokrili
     Vjetar i dažd i grad.
Dažd suza što ga tuga lije,
Vjetar kog uzdah srca vije,
Utaman: grijeh, vrline mlade;
Nema nade!
 
Čuli sta za priču: narodi
     Imali očeve.
Grijesi što ih predak porodi
     pali na sinove.
prorijeđen narod ustao:
Zakone! – I zakon ga klao.
I zlo zavlada, bodro pade.
Nema nade!
 
I došli slavni, čuo se plač.
     Zakon je pogažen.
I bilo rada: pustoši mač.
     Čovjek je poražen.
A kad su silnici padali
U tuzi međ sobom se klali.
I glas? Jad na čelu parade.
Nema nade!
 
I dugo vlada mir i ljudi
     Strašno se namnožili.
I kikot pošasti već ludi
     Grobom prijeti gomili.
U nebo pogled ona vije,
Jer zemlja njena nikad nije,
Tek tvrdi grob joj dati znade,
Nema nade!
 
Zemlja je bujna, ljudske ruke
     Čine je bujnijom,
Pa ipak svud pustoše muke
     I gnusno ropstvo njom.
Mora li to biti? Ako ne,
Što su tako drevne patnje te?
Snage, vrline, zar ne grade?
Nema nade!
 
Bezbožni savez osnovaste,
     Umu i namjerno zla,
Pa glupost pustite da raste
     I bunu potpaliti zna.
Ma zvijer, đavo, um, jad grubi
Pobijedili – čovjek gubi,
To blato što Boga nam lik imade,
Nema nade!
 
Zemlju boli čovjek, iza svih
     Godina mira i rata.
On kletvi bratoubilačkih
     Na čelu nosi jata.
Kad pomislimo: smiren je on,
Lukavo većem grijehu je sklon.
Soj ljudski plod je vražje brade,
Nema nade, nema nade!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

Related videos


minimap