Vajda János: Za dwadzieścia lat (Húsz év múlva in Polish)

Portre of Vajda János

Húsz év múlva (Hungarian)

(Gina emlékkönyvébe)

 

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

 

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

 

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül -

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

 

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationVajda János összes költeményei. Osiris Klasszikusok

Za dwadzieścia lat (Polish)

(Dla Giny)

 

Moje serce, bryła lodu na szczycie Montblanc,

Nie stopi go słońce, nie poruszy wiatr.

Moje serce ciche usnęło w popiołach,

Żaden ogień go zbudzić nie zdoła.

 

Wokół mnie chmura gwiazd

Dla mnie świecą, do, mnie lecą,

Ciskają groty promienne

W serce moje zimne i senne.

 

Lecz gdy opada na mnie noc,

W marzeniu widzę Twe białe ciało

Łabędzia w zaczarowanym lustrze

Zamglonej odległej młodości.

 

I jeszcze raz do serca mego

Podpływą biały senny ptak

I w sercu moim krwawi śnieg,

To słońce wschodzi na Montblanc.



Source of the quotationAntologia poezji węgierskiej Warszawa, PIW, 1975. 244.o.

minimap