Vajda János: Vinte anos depois (Húsz év múlva in Portuguese)

Portre of Vajda János

Húsz év múlva (Hungarian)

(Gina emlékkönyvébe)

 

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

 

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

 

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül -

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

 

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationVajda János összes költeményei. Osiris Klasszikusok

Vinte anos depois (Portuguese)

(No álbum de Gina)

 

Qual gelo nos picos do Monte Branco,

que não dana nem sol, nem sequer vento,

não arde meu coração, em descanso;

não vivo da paixão novo tormento.

 

Miríades de estrelas ao redor

de mim brilham, à porfia, coquetes,

sobre mim lançam raios; mas nem por

isso de novo quem eu sou derrete.

 

Às vezes, na silente madrugada,

acordando, sozinho, se define,

no lago fantástico da passada

juventude, tua imagem de cisne.

 

E, então, meu coração doura já,

como, nas longas noites de Inverno,

quando sol nascente rompe acolá,

no Monte Branco essa neve eterna.



Source of the quotationAntologia da Poesia Húngara. Lisboa, Âncora Editora, [2002.] p. 95.

minimap