Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak

Portre of Varró Dániel

Üzenet az olvasóknak (Hungarian)

Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.
De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Bartis Attit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, –vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.



Source of the quotationVarró Dániel

Messaggio ai Lettori (Italian)

L’an della lettura è questo, il corrente, – e allora Závada vi venga in mente, – Péter Esterházy e Dezső Tandori, – assieme pure a tutti gli altri scrittori – magiari di oggi, scrocconi sì, – ma ci danno pur sempre una gran gioia così. – Senza di loro infatti leggere sarebbe proprio un guaio – (dimenticavo, Parti Nagy Lajos) – e per i lettori cercar da leggere sarebbe cosa vana – sarebbero costretti a legger la Romana – e simili robette di piccolo cabotaggio – ed è per questo che voglio darvi ora il mio messaggio.
Ma prima di proferir le mie parole, – pongo una question rivolto al buon lettore, – proprio qui fra prosa e poesia, in questa zona di confine, – che, sì, è prosa in rima ma anche roba fine, – (è come se qualcun cagasse or, – cosa che, sul mio onor, – non è certo di facile fattura, – è come dir pittor senza pittura), – insomma, si pone la questione – se il lettore legge o no, e quando e come, – e inoltre anche perché – e, s’è pur ver che legge, allora che – Attila Bartis o István Eörsi – e come fa a saper cos’è che di legger val la pena – il gentil lettor che sempre va di buona lena? – Che cosa legge mai se è piccino, un po’ attempato – oppure innamorato – e anche disteso sull’erba del prato – o se è soltanto un quindicenne – e gli spuntan brufoli a dozzine, quali primaverili gemme? – Darei perciò sulla questione – il mio consiglio esperto e pur la mia opinione.
Allor comunico che ciascun legga – ciò che meglio si confà alla sua costituzione, – se un bel dì vuol darsi di legger l’occasione. – E presto è detto. Ossia, – se hai il cuor di pietra, non ci va la poesia, – se sei chiassoso, rude e non hai pensieri tersi, – non provarti a leggere dei versi, – prova piuttosto con la prosa, – se vuoi aver dell’uomo serio la giusta posa, – tieni pure in bella mostra nella tua grande libreria, – quei poveri romanzi, quelli grossi, in lunga fila – oppure scegli le novelle, se proprio vuoi nutrir la fantasia.
Se di Proust non ne puoi più – e Joyce non ti va giù, – sicuro, con Tolstoj la soddisfazione arriva, – se invece leggi dopo i pasti, alla moda digestiva, – allora Rejtő sarà perfetto – ma se lo Švejk non hai ancora letto – (e di per sé già questo è un gran difetto), – consiglio Hasěk all’istante, – ma non essere esitante, – se poi anche così il tuo desiderio di fuggir la noia non si avvera, – allora leggiti un pochino di Kundera.
Non leggere la prosa, – se sei delicato come un petalo di rosa! – E nemmeno voi, teste di legno, – se il peso della dura vita vi schiaccia con tanto impegno, – se sono troppi i guai adesso e poi, – è proprio Babits che fa per voi!
E infine ci sono quei furboni, nati per scriver prosa, – che pur si mettono alla prova, – con la bella lirica – ma così quest’arte troppo si limita, – e voi giù a comprare libri di poesia in quantità, – finché in tasca e in borsa null’altro sta, – perciò a voi, cari lettori, dico, fate attenzione – e andate adagio, – e così termina la mia lezione – e pure il mio messaggio.



Source of the quotationElena Vidoni

minimap