Varró Dániel: Ráno (Reggel in Czech)

Portre of Varró Dániel

Reggel (Hungarian)

mért reggel fut a háton végig a rémület ujja
gőgünk láncingét mért reggel veri át
fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel
bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm
vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról
két ölelő karomat fut ki pisilni hamar
mért reggel jut eszünkbe hogy elhagy a nő kit imádunk
hallva az ágyból az új nap csobogó zajait
míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe szemünkről
most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál
kint fütyörészik a víz és vígan pittyen a mikró
bögrék és kanalak összeütődnek és ím
instant oldódik kakaópor a tejben a vízben
kávé és teafű rebben ezerfele szét
mert négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága
kávét dzsúszt kakaót gyömbér ízű teát
csészefülek félénken az ujja köré tekerednek
nyújtja nyakát a fiók tátva a csőre felé
bújj még bújj ide még nyomj csókot a számra te drága
forrót és hideget édeset és keserűt
vagy csak az ujjbegyedet húzd végig az ajkamon egyszer
nem lehet ó tudom én nincs neked arra időd
nincs neked arra időd cica fut ki a kádból a víz már
futsz ki a kádhoz ezért módszeresen mosakodsz
arc fül nyak hát kéz láb intim részek a sorrend
mindet megmosod és megtörlöd bekened
arckrém kézkrém bőrfeszesítő krém meg ilyesmi
s már kezed illatosan száz bugyi közt kotorász
melltartót veszel és igazítod benne a melled
festett fürtjeidet kunkorítod kifelé
most ez a szoknya vagy az és a pink top ehhez hogyan illik
és hogy a blézer a blúz a szőrgalléros izé
mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek
mért vacog úgy miután partra sodorja az éj
hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit
álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy
most a harisnya jön itt nejlon vagy necc az a kérdés
az nem időszerű még erről a szem leszaladt
nincs egy percnyi időd hiszen annyi a tennivaló még
szemhéjpúdert kell tenni szemedre lilát
szempillát bodorítani festeni rúzzsal a szádat
gyűrű csatt divatos hajgumi fülbevaló
egyetlen vakító kincsem te vagy énnekem édes
érted hagytam el én egykor a fél szememet
érted jöttem idáig e völgybe bicegve falábon
ások a mélybe le most nyitva a láda üres
nincs meg az autókulcs kiabálsz macikám hova tettem
nem láttad valahol jársz kipp-kopp föl-alá
nézed a tegnapi táskát nézed a tegnapelőttit
nincs meg nincs meg a kulcs szépek a szádon a csék
hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél
ó hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt
mert neki rúzsos a szád és a lábfejeden neki billeg
a gonddal kipucolt francia női cipő
mert neki vagy szép mert neki mondod a cséket olyankor
négy fal közt lakom én meglett végül a kulcs
meglett végül a jó retikülben volt a helyén csak
ott volt pont legalul rajta a két telefon
négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel
egyetlen cicomám fénysugaram te vagy és
zsebkendő szemüvegtok a tárca a jogsi a fésű
gyorsan megcsókolsz rám mosolyogsz kisietsz
elmész zacc kakaócsík ennyi marad csak utánad
ujjnyi a dzsúszból pár pöndörödő teafű



Uploaded byBarna Otilia
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationSzívdesszert
Publication date

Ráno (Czech)

proč vždycky ráno nám hrůza po zádech prstíkem přejíždí,
proč drátěnou košili // pýchy z nás ráno sedřou
drásavé pařáty pochyb – zazvoní budík, ta ranní
polnice chmurná, hahou, // milka má vzhůru je v ráz,
do bačkor s hlavami méďů vklouzne, pas útlý vyprostí
z okovu mých mužných tlap // a odkvačí na záchod –
strach, že nás zbožňovaná opustí, proč nás přepadá ráno,
z peřin když zaslechneme // spláchnutí první ten den,
zatímco v uších nám zní luk vzdálených ticho, z očí nám
teprve teď odklopí // hravou dívčí ručku smrt –
v kuchyni píská voda, vesele pípá mikrovlnka,
hrnky se lžičkami // o sebe zvoní a hle,
instantní kakao už se v mléce a vodě rozpouští,
káva a sypaný čaj // rozprášeny do všech stran –
neboť čtvero pívá má milená nápojů zrána,
kávu, džus, kakao a // čaj chuti zázvorové,
bojácně ouška hrnků se vinou kol jejího prstu,
krk ptáče natahuje, // by k zobáčku bylo blíž –
přitul se naposled ke mně a polib mě na ústa, drahá,
vřele i studeně a // sladce i hořce naráz,
nebo jen konečky prstů mě zlehýnka polaskej po rtech,
nejde to, ano, já vím, // nemáš už tolik času –
nemáš už tolik času, kotě, vana chce přetéci v mžiku,
proto jsi v mžiku u ní, // dbalostí přetékajíc,
tvář, uši, krk, záda, údy a intimní místa si myješ,
v tomto pořadí a pak // se utřeš a namažeš
pleťovým krémem a vším, co ti pokožku uchová pružnou,
vzápětí už ve sbírce // kalhotek svých se hrabeš,
do podprsenky musí ňadra vměstnat tvá voňavá ručka,
odbarvené kadeře // natáčíš si vlnivé,
váháš, kterou vybrat sukni a zda se k ní hodí ten pink top,
blůzka, svetřík nebo spíš // tamto s tou kožešinou –
proč duše vždycky ráno se holejší těla být zdává,
proč se třese zimou, když // zrána vystoupí na břeh,
kam zmizlo hřejivé slunce a šaty kam odvál jí vítr,
na zádech s kapkami snů // proč se tolik tetelí –
prolamované či hladké, toť otázka ve věci punčoch,
jedny jsou příliš teplé, // na druhých oko běží,
minutku nazbyt nemáš, vždyť čeká tě ještě moc práce,
na víčka oční stíny // fialové si nanést,
řasenkou prodloužit řasy a rtíky namalovat rtěnkou,
vlas, prsty vyšperkovat // náušnice zavěsit –
miláčku, ty jsi můj jediný oslňující poklad,
pro tebe souše jsem se // vzdal a jednoho oka,
za tebou s dřevěnou nohou jsem dokulhal až sem do rokle,
vykopal truhlici, leč // ta zeje žel prázdnotou –
kde mám od auta klíč, voláš, medvídku, neviděl jsi ho,
kam se ztratil – pobíháš, // kramflíčky sem-tam klapou,
v kabelce včerejší hledáš i do předvčerejší se díváš,
čoveče, kde je ten klíč – // krásně zní čé ze tvých úst –
strašlivě nenávidím tvé kolegy v podniku denně,
v poledne roznašeče // pizz bych nejradši zabil,
on vidí růž na tvých rtech, jemu k potěše cupitáš ladně
ve francouzské obuvi, // pečlivě vycíděné,
on se kochá tvojí krásou, i čé vyslovovat tě slyší,
já žiji ve čtyřech zdech – // klíč se nakonec našel –
našel se, tam, kde měl být, ležel ve správné tašce, jenomže
sklouzl až na dno pod dva // mobilní telefony –
já žiji ve čtyřech zdech, ráno kam ani slunce nesvítí,
paprskem světla, šperkem // jediným jsi mi ty a –
kapesník, pouzdro na brýle, portmonka, řidičák a hřeben,
letmo mě políbíš, // pošleš mi úsměv a jsi
v čudu – – nezbyl po tobě než lógr, kakaová šmouha,
džus na dně sklenky a pár // zkroucených lístků čaje



Uploaded byBarna Otilia
Source of the quotationhttp://iliteratura.cz/Clanek/25359/varro-daniel-portret-a-ukazka

minimap