Varró Dániel: Szösz néne (Túl a Maszat-hegyen. Muhi Andris és a pacák birodalma, részlet)

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
     ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
     ott ül a teraszán Szösz néne.
          Ott ül a teraszán
          vénkora tavaszán,
     néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
     szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
     a nagy dudolásban, Szösz néne?
          Hogyhogy a köszvény,
          hogyhogy az öszvér
     nem szegi kedvét, Szösz néne?

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Futnak a Takarítók a teraszhoz,
     sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
     nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
     föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
     ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
     dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
     föltakarítás? Kösz, még ne.”