Weöres Sándor: Ode ao pequeno-burguês (Óda a kispolgárhoz in Portuguese)

Portre of Weöres Sándor

Óda a kispolgárhoz (Hungarian)

Mikor a pásztornak, szántóvetőnek
gyökere már nincs
a fenol és a töf-töf korában,
egyetlen akinek gyökere van már,
te folyton gúnyolt,
aki sose én, mindig csak a másik:
gúnyoljalak én is? Inkább
néked dalolnék, egyetlen fülnek,
de hogy is jut hozzád dicséretem?
hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:
a szoros bestia ott szorong;
s ha visszaküldöd a feladónak,
én elfogadom,
de hát tükörbe daloljak?

Nem gúnnyal, áldozatos
lélekkel szólok hozzád,
egyetlen eleven emberi valóság
korunkban, új nemes-osztály!
címered autó, zászlód miki-egér,
jelszód szerezni ami még nincs,
kardod fényes könyököd,
taposó talpad;
hajdani lovagok utóda te,
aki akarsz, aki hódítsz,
ha tágas léttel szemközt nem lehet,
szűk lehetőség kanyarjain át.

Megvallom, már gyerekkoromban
vonzottál: akarásod, erőd
az eszközök és tárgyak sürüjében.

Inkább, mint kutyabőrös
aluszékony pereputtyom,
vagy a lomha tempós
munkájú parasztok:
ámulatomra te voltál,
átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,
Varvácshoz és Kogához:
sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,
nem nézed a holdat, vagy ha mégis,
érzelmes gramofon-zene mellett;
haj de színes vagy! Csupa pumpa, motor
körülötted, és bohém kedélyed
az ellenlábas nemre vadító,
ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,
de jószívü vagy, mint senki más,
csak ha megsértik önérzeted,
hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyen
csodálatos ember a világon!

Feltalálsz mint Faust,
hódítsz mint Casanova,
és te vagy Byron is, alanyi költő,
csupa ábránd, zabolátlan képzelet,
dallal, mókával, nekibusulással
ontod önmagad nagyszerüségét!

Te vagy a lírai lélek;
a hivatásos poétákban
nyoma sincs költőiségnek.
Jártam Ungarettinél,
Babitsnál, Eliotnál:
hűvös, tiszta szeretet fogadott,
cifrátlan, unalmas.

De mindeniknél a házmester
motort berregetett,
két-három felesége volt,
öt-tíz szeretője,
rengeteg adóssága,
s este részegre itta magát
és sírt, mert senkije,
semmije a kerek érzéketlen
végtelenségben!

Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.
S mert irigységem alád-rendel:
belőled és jelenedből
bár szűkösen, részesülök én is.
Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?
Hajdan Göcsej, a bugris vidék,
mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.
Ha veled beszélni akarok,
csak magamhoz fordulhatok,
sokmillió lángeszű egyéniség közt
egyetlen kispolgár a világon.

1956



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.weores-bp.sulinet.hu

Ode ao pequeno-burguês (Portuguese)

Quando o pastor, o lavrador
raízes não têm já
no tempo do fenol e da buzina,
o único que tem já raízes
és tu, escarnecido sem parar,
quem é sempre o outro, nunca eu:
escarneço-te eu também? Cantara,
antes, para ti, só aos teus ouvidos,
mas como minha loa chegaria a ti?
pois mostras a casa do vinho:
aí se acotovela a severa besta;
e se a remetes ao destinatário,
eu aceito-a,
mas cantarei ao espelho?

Não com escárnio, com generosa
alma te falo,
única realidade humana viva
no nosso tempo, nova nobreza!
Teu brasão é o automóvel, o Rato Mickey tua bandeira,
tua palavra de ordem adquirir o que ainda não tens,
é a espada teu cotovelo reluzente,
tua planta dos pés que pisa;
herdeiro dos cavaleiros de antanho, tu,
o que quer, o que conquista,
quando, face à larga existência, não se pode,
através das curvas de possibilidades restritas.

Confesso-te, já na minha infância
me atraías: tua vontade, tua força,
na densidade de objectos e instrumentos.

Mais do que meu cortejo de sonolentos
cãezinhos fofos,
ou pesados camponeses
em ritmo compassado:
tu me assombraste, desertei
para os Fulanos, Maganos,
Beltranos e Sicranos: tu nunca estás inactivo,
magicas sempre qualquer coisa,
não olhas para a lua, ou, se sim,
é sentindo a música do gramofoné;
ai, que colorido és! só pompas, motores
á tua volta, e teu espírito boémio
assombra o sexo oposto,
quando fazes das tuas, andam mosquitos por cordas,
mas tens bom coração, como mais ninguém,
só se te ofendem na dignidade,
ui! qual mau?! não há nenhum
homem no mundo assim maravilhoso.

Inventas como Fausto,
conquistas como Casanova,
e também és Byron, poeta subjectivo,
quimera pura, imaginação solta,
em cantos, piadas, tristezas,
derramas tua própria grandeza!

Tu és a alma lírica;
nos poetas de profissão
não há rasto de poético.
Visitei Ungaretti,
Babits, Eliot:
recebeu-me um carinho fresco e puro,
sem adornos, aborrecido.

Mas em todas as casas o porteiro
fez roncar o motor,
teve duas ou trés esposas,
entre cinco e dez amantes,
dívidas terríveis,
e, á noite, embebedava-se,
e chorava, por estar sem ninguém,
sem nada, no insensível
mundo infinito!

A ti me submeto. Não te escarneço: invejo-te.
E pois minha inveja a ti me subordina,
de ti e do teu presente,
embora parcamente, também eu lucro.
Tu: eu sou. Mas onde o outro, o terceiro?
Outrora, Göcsej, província toscana,
começou sempre na aldeia vizinha.
Quando quero falar-te,
só para mim posso voltar-me,
entre muitos milhões de indivíduos geniais,
o único pequeno-burgués no mundo.

1956



Uploaded byP. T.
PublisherÂncora Editora, Lisboa
Source of the quotationAntologia da Poesia Húngara

minimap