Weöres Sándor: A Fogak Tornáca

Portre of Weöres Sándor

A Fogak Tornáca (Hungarian)

1

A Fogak Tornáca, hová beléptél,

vörösmárvány-csarnok: a te szád,

fehérmárvány-oszlopai: a te fogaid,

s a bíbor szőnyeg, melyet taposol: a te nyelved.

 

2

Az időnek bármelyik ablakán kitekintesz:

mindig más Isten-arc kerül eléd.

Hajolj ki a sások és rigók idejéből:

Isten simogat.

Hajolj ki Mózes és Illés idejéből:

Isten alkuszik.

Hajolj ki a Kereszt idejéből:

Isten arca véres, mint Veronika-kendő.

Hajolj ki saját idődből:

Isten vén, s egy könyvre görnyed.

 

3

Fejjel lefelé, mint Péter a kereszten,

lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal

és talpa felett kopog a föld.

Az, aki látja,

álmatlan szemeit nem bírja leszakítani róla.

 

4         

A gyermeknek nem jut cukor:

tyúkganajt eszik és megleli az édeset.

Minden göröngy: fénytelen csillag!

Minden féreg: szárnytalan kerub!

 

5

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:

az már a menny. Mert minden körbe ér.

 

6

Az ember kényelmes utat épít.

A vadállat ösvényt tapos az erdőn.

És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység

és magasság és minden égtáj!

Út ő maga, mindenfelé!

 

7

Mikor a végső oszlop-pár tündökléséből kilépsz,

a kupola, melyet hajad érint, a végtelen maga,

és rózsaszirom-örvény leteper,

és mind, mely alattad terül, nászágyad: az egész világ –

Itt kimondhatod:

„Nem hiszek benned, Istenem!"

S a rózsaszirom-vihar mosolyog:

„De én hiszek benned: megelégszel?"



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://hycry.wordpress.com

Le Péristyle des Dents (French)

1

Salle de marbre rouge, ta bouche

Colonnes de marbre blanc, tes dents

Tapis pourpre que tu foules, ta langue:

C'est le péristyle des dents où tu viens d'entrer.

 

2

Par quelque fenêtre du temps que tu te penches

Regarde: toujours Dieu change de visage.

Au temps du merle et du roseau

Dieu se fait caressant,

Au temps de Moïse et d'Elie

Dieu marchande tant et plus;

Penche-toi sur le temps de la Croix

La face de Dieu saigne, voile de Véronique,

Penche-toi hors de ton propre temps

Dieu chenu courbe le front sur le grand Livre.

 

3

Comme Pierre crucifié la tête en bas,

L'homme pend cheveux au vent dans le bleu du ciel

La terre claque sur ses semelles

Celui qui l'aperçoit

Ne peut détacher de lui ses yeux d'insomnie.

 

4

Tel l'enfant privé de sucre

A la crotte de bique trouve un goût de bonbon,

Chaque motte de terre: une étoile obscure

Chaque insecte: un chérubin sans ailes.

 

5

Descends-tu aux enfers: au plus profond

Tu rejoindras le ciel, car tout tourne et retourne en rond.

 

6

L'homme construit des routes confortables

Le fauve se fraye un chemin dans la forêt

Mais vois l'arbre: frondaison et racines

Les quatre points cardinaux ensemble concertés.

C'est le chemin de partout!

 

7

Passé les deux dernières colonnes de splendeur,

Ta chevelure frôle une coupole: l'infini,

Et que te fasse défaillir un malstrom de pétales de roses

Tu as sous toi pour couche nuptiale le monde entier.

Là tu peux clamer:

«Je ne crois pas en Toi, mon Dieu!»

Sourire alors de l'ouragan de roses:

«Mais moi je crois en toi: cela te suffit-il?»



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap