Weöres Sándor: Juhász Gyula (Juhász Gyula in Italian)

Portre of Weöres Sándor

Juhász Gyula (Hungarian)

Barmok nyüszítsenek a sírodon apám

nyüszítsenek a sírodon

barmok nyüszítsenek

az akol és a böllérkés között

a ganajdomb és a vágóhíd között

a csörgő lánc és a kétségbeesés között

hamleti anyám

púpos vénasszonyok nyüszítsenek

a kórház és a cifra rongy között

az őrültekháza és a gyöngyvirág között

a temető és a kacat között

a mély fekély elitéltjei

délceg orvosok és daljás papok között

az elmaradt megoldás szélütöttjei

reményen túl és perzselésen innen

 

Lepkék keringjenek patakod fölött

Ofélia ki megfúltál mielőtt születtünk

tiéd a rózsátlan tövis

a terméketlen szenvedés

a fekete alapra festett színtelen

a térdrehullás mely arccal sárba vész

a megaláztatás mely végtelen

a feszület nélküli holttetem

az áldozat ahonnan megváltás nem terem

a reménytelen mely örökké reménytelen

 

Veszettkutyák vonítsanak a sírodon

üres kísértetek üvöltsenek

csillagos bátyám szakállas menyasszonyom

a jó csak pillanatnyi sejtelem

a rossz sem örök ártalom

eközben elfolyik a vér

a sebzett élet halni nem tudása

a halál halhatatlan oldozása



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://apoezisnadragrolalmodik.blogspot.com

Juhász Gyula (Italian)

Padre che sulla tua tomba guaiolino le bestie

che guaiolino sulla tua tomba

bestie guaiolino

tra ovile e accoratoio

tra il lettamaio e il mattatoio

tra la catena tintinnante e la disperazione

madre amletiana

che guaiolino le vecchiette ingobbite

tra l’ospedale e il cencio colorato

tra il manicomio e il mughetto

tra il cimitero eil ciarpame

tra i medici aitanti e preti gagliardi

i condannati dell’ulcera grave

i sciroccati delle soluzioni non trovate

oltre la speranza e al di qua della combustione

 

che volteggino farfalle sul tuo ruscello

Ofelia tu che ti sei affogata

prima della nascità nostra

sono tue le rose senza spine

la sofferenza sterile

il scialbore dipinto su base nera

la genuflessione che si perde con il viso nel fango

il morto senza crocifisso

il sacrificio da cui non nasce la redenzione

il disperato che è eternamente disperato

 

che sulla tomba tua ululino cani rabbiosi

che urlino spiriti vuoti

mio fratello stellato mia sposa barbuta

il bene è solo un presaggio istantaneo

e neanche il male è eterno nocumento

mentre frattempo il sangue scorre via

l’incapacità di morire della vita ferita

l’assoluzione immortale della morte

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap