Weöres Sándor: À Lajos Kassák (Kassák Lajosnak in French)

Portre of Weöres Sándor

Kassák Lajosnak (Hungarian)

Sokan ültek az alacsony bolthajtású szobában,
arcuk nem látszott, amint lehajolva szegecseltek, mint ívelt betűk,
és köréjük olvashatatlan sorokat irkált az alkony.
Egyikük megszólalt,
talán csak annyit mondott: „Itt vagyok", vagy: „Este van".
A falban csengett a víz, a kályhában a szikra,
s az időjárás is énekelt, e kelyhét-húnyó nagy virág.
Egy megzendülő eleven betű,
melytől minden más zengés egyszerre megvilágosul, mi eddig is ott lappangott,
a víz-buzogás, a szikra-sziszegés, a kinti idő valahány üres susogása
megcsillan és értelmet kap, mert egy jel A-t vagy B-t mondott:
Lehet, hogy ez vagy.

                             Más szóval:

Tavasszal a körtevirágba szirom fogódzik:
tudja, hogy ez az egyetlen tavasz, több nem volt és nem lesz,
önmagának lankasztó heve és vihara és zuzmarája,
gyümölcsözteti és széttépi önmagát és mindig jelen van.
Elmúlhat hetven év, elmúlik ezer:
az idő palánk-lécei mögött a te lépteid.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationWS Összes II/510

À Lajos Kassák (French)

Ils étaient nombreux, assis en italiques sous la voûte basse,
on ne voyait pas leurs visages cependant qu'ils posaient des rivets,
le crépuscule autour d'eux griffonnant des lignes invisibles.
L'un d'eux se mit à parler,
peut-être ne dit-il que « Me voici » ou bien « C'est le soir ».
L'eau chantait dans le mur, l'étincelle clans le poêle,
et le temps qu'il faisait chantait lui aussi, grande fleur fermant son calice.
Une lettre de l'alphabet, vivante, et qui se met à résonner
et dont le dapotis de l'eau, le chuintement des étincelles,
chaque charabia chuchoté par le temps du dehors
prennent éclat et sens, un sign disant A ou B :
voilà, peut-être, ce que tu es.

                         En d'autres termes :

Au printemps, un pétale s'accroche à la fleur du poirier:
il sait que c'est le seal printemps, qu'il n'en fut, n'en sera d'autre,
il est sa propre chaleur harassante, son propre orage, son propre givre,
il fructifie et se déchire, présent toujours.
Quatre-vingts années peuvent passer, un millénaire même :
toujours tes pas derrière les palissades du temps.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationR. J.

minimap