Haraldsdóttir, Ingibjörg: Jólaskemmtun

Ég var álfaprinsessa
kjóllinn minn var hvítur
og saumuð á hann pappírsblóm
álfaprinsinn kyssti mig
og bauð mér sæti
við hlið sér
áhorfendur klöppuðu
og við hneigðum okkur
áðuren tjaldið féll
 
seinna vildi álfaprinsinn
kyssa mig í húsasundi
og fékk að launum kinnhest
sem allur bekkurinn hló að.

Tündérkisasszony voltam
fehér szoknyámon
nagy papírvirágok
a tündérkirályfi homlokon
csókolt s térden állva
megkérte kezem
a nézők tapsoltak
a függöny lement s mi
hajlongtunk fenn a színen
 
ám a királyfi nem érte be
a színpadi csókkal s üldözőbe vett
lefelé menet: a nyaklevesen
mindenki derült őt kivéve.