This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Alcamo, Cielo d': Ellenkedés (részlet) (Contrasto (dettaglio) in Hungarian)

Portre of Alcamo, Cielo d

Contrasto (dettaglio) (Italian)

"Rosa fresca aulentis[s]ima ch'apari inver' la state,

le donne ti disiano, pulzell'e maritate:

tràgemi d'este focora, se t'este a bolontate;

per te non ajo abento notte e dia,

penzando pur di voi, madonna mia."

 

"Se di meve trabàgliti, follia lo ti fa fare.

Lo mar potresti arompere, a venti asemenare,

l'abere d'esto secolo tut[t]o quanto asembrare:

avere me non pòteri a esto monno;

avanti li cavelli m'aritonno."

 

"Se li cavelli artón[n]iti , avanti foss'io morto,

ca'n is[s]i [sì] mi pèrdera lo solacc[i]o e 'l diporto.

Quando ci passo e véjoti, rosa fresca de l'orto,

bono conforto dónimi tut[t]ore:

poniamo che s'ajunga il nostro amore."

 

"Ke 'l nostro amore ajùngasi, non boglio m'atalenti:

se ti ci trova pàremo cogli altri miei parenti,

guarda non t'ar[i]golgano questi forti cor[r]enti.

Como ti seppe bona la venuta,

consiglio che ti guardi a la partuta."

 

"Se i tuoi parenti trova[n]mi, e che mi pozzon fare?

Una difensa mèt[t]oci di dumili' agostari:

non mi toc[c]ara pàdreto per quanto avere ha 'n Bari.

Viva lo 'mperadore, graz[i'] a Deo!

Intendi, bella, quel che ti dico eo?"

 

"Tu me no lasci vivere né sera né maitino.

Donna mi so' di pèrperi, d'auro massamotino.

Se tanto aver donàssemi quanto ha lo Saladino,

e per ajunta quant'ha lo soldano,

toc[c]are me non pòteri a la mano."

 

"Molte sono le femine c'hanno dura la testa,

e l'omo con parabole l'adimina e amonesta:

tanto intorno procàzzala fin che×ll'ha in sua podesta.

Femina d'omo non si può tenere:

guàrdati, bella, pur de ripentere."

 

"K'eo ne [pur ri]pentésseme? davanti foss'io aucisa

ca nulla bona femina per me fosse ripresa!

[A]ersera passàstici, cor[r]enno a la distesa.

Aquìstati riposa, canzoneri:

le tue parole a me non piac[c]ion gueri."

 

"Quante sono le schiantora che m'ha' mise a lo core,

e solo purpenzànnome la dia quanno vo fore!

Femina d'esto secolo tanto non amai ancore

quant'amo teve, rosa invidïata:

ben credo che mi fosti distinata."

 

"Se distinata fósseti, caderia de l'altezze,

ché male messe fòrano in teve mie bellezze.

Se tut[t]o adivenìssemi, tagliàrami le trezze,

e consore m'arenno a una magione,

avanti che m'artoc[c]hi 'n la persone."           

 

"Se tu consore arènneti, donna col viso cleri,

a lo mostero vènoci e rènnomi confleri:

per tanta prova vencerti fàralo volonteri.

Conteco stao la sera e lo maitino:

besogn'è ch'io ti tenga al meo dimino."

 

"Boimè tapina misera, com'ao reo distinato!

Gesò Cristo l'altissimo del tut[t]o m'è airato:

concepìstimi a abàttare in omo blestemiato.

Cerca la terra ch'este gran[n]e assai,

chiù bella donna di me troverai."

 

"Cercat'ajo Calabr[ï]a, Toscana e Lombardia,

Puglia, Costantinopoli, Genoa, Pisa e Soria,

Lamagna e Babilonïa [e] tut[t]a Barberia:

donna non [ci] trovai tanto cortese,

per che sovrana di meve te prese."

 

"Poi tanto trabagliàsti[ti], fac[c]ioti meo pregheri

che tu vadi adomàn[n]imi a mia mare e a mon peri.

Se dare mi ti degnano, menami a lo mosteri,

e sposami davanti da la jente;

e poi farò le tue comannamente."



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.emt.it/uroboro

Ellenkedés (részlet) (Hungarian)

– Tündöklő, tiszta rózsaszál, nézz rám reményt fakasztón!

Téged minden nő irigyel, ha hajadon, ha asszony;

oltsd el parázsló vágyamat, ne hagyd, hogy elhamvasszon:

nincs, nincs nyugalmam, se éjjel, se nappal,

mindig rád gondolok, te fényes angyal.

 

– Szóval szerelmemért bomolsz? Hát állhatsz érte lesbe!

Bolond vagy, mint ki a tengert felszántja, hogy bevesse,

Rakhatsz elém dús kincseket, tudd meg: nem segít ez se:

nincs olyan drága kincs a nagyvilágon,

miért megkapsz! Inkább hajam levágom!

 

– Akkor haljak meg én, mintsem sötét hajad lenyírjad:

hisz akkor semmi sem marad, mi bánatomra írt ad, –

ilyen virágok, mint te, még tündérkertben se nyíltak;

Beinni fényed, illatod: van ennél

nagyobb gyönyör? Van: hogyha enyém lennél!...

 

– Fejedből verd ki ezt, amíg más nem veri ki, drágám,

mert apám keze, mint a csép, olyan veszettül jár ám,

ha itt talál, merészséged majd megfizeted drágán.

Mikor jöttél, nagy szerencséd volt, hidd el,

hogy nem látott meg, de csak csípjen itt el!...

 

– S ha elcsíp és dühöng! – Tudok módot, hogy megbocsásson:

Pajzsom lesz a császár neve, védelmül ezt kiáltom.

S kétezer aranyat fizet, ha van mersze, hogy bántson,

és ennyi kincs nincs egész Bariban.

Éljen a császár! éljünk hát vigan!

 

– Nem hallgatsz szép szavamra, majd elűzlek akkor durván!

Gondolod szegény lány vagyok, ki pénzedre szorul tán?

Kínálhatsz pénzt, amennyit nem kínálhat csak a szultán:

soha egy ujjal sem nyúlhatsz te hozzám.

Értsd meg ezt végre, és ne vágyakozz rám!

 

– Makacs vagy. Én meg hű vagyok: ha százszor is elűznél,

én kérlellek tovább, hiszen vágyam izzóbb a tűznél

szelíd vagyok, ne félj, nem kell hogy erőszakkal kűzdjél...

S ha elmennék, megbánnád, kedvesem:

hisz férfi nélkül nem élhetsz te sem...

 

– Szédítsz, csak mutatod magad hű, szelíd széptevőnek

s a hencegő lépten-nyomon, lám kibújik belőled.

Még hogy megbánom én, ha most el kell szakadnom tőled?!

Nem, nem, méhecském, szállj csak más virágra,

ne duruzsolj nekem, úgyis hiába!

 

– Miattad mennyi kín gyötör, s te meg gúnyolva nézed!

Súlyos terhet ráktál te rám, s még folyton csak tetézed:

úgy bódorgok nappal, mint a félkótya vagy a részeg,

hát még ha hallanád; hogy éjszakákon

hogy küszködöm, ha rámszakad magányom...

 

– Ne mondd tovább! Akadnak még vidám és könnyű lányok,

az ő szerelmükért esengj, s elűzik ők magányod:

hozzájuk menj! Szép hangod itt kár tékozolni: látod!

azt gondolod, tied leszek, pedig hát

zárdába csukjanak be százszor inkább!

 

– Rendházba rejted szépséged? No, jó! Hogy egyre lássam

sugárzó angyalarcod: én leszek barát e házban!

Bocsáss meg, kedves, hogy veled ilyen soká vitáztam:

induljunk, zárjanak be szent falak,

hogy legalább ott mindig lássalak!

 

– Most már téged hívlak, nagy ég! Kérésem tán megindít –

Vagy elhagysz te is, Krisztusom, akiben bíztam mindig?

E szentségtörőt szavaim, látod, hiába intik!...

Indulj világgá – menj, konok barátom:

oly sok szép nő van széles e világon...

 

– Bejártam már Sziciliát, Lombardiát, Toscánát

s Calabriát – bolyongtam én vad Babilonián át,

elém Konstantinápoly és Tatárföld tárta báját,

de ily illendő nőt seholse leltem,

aki így elbűvölte volna lelkem.

 

– Ha már annyit kínlódtál, hát figyelj: most arra kérlek:

járulj apám s anyám elé, hogy adjanak tenéked;

Ne csak most valld be, hogy szeretsz, ne csak most mondj tiédnek!

Előbb végy csak feleségül, kedvesem,

s akkor amit kívánsz, én tüstént megteszem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap