Alfieri, Vittorio: Ad ogni colle che passando…
Ad ogni colle che passando… (Italian)Ad ogni colle che passando io miro, Cui pingue ulivo o allegra vite adorni, Dico tra me : Beati almi soggiorni, S'ella qui fosse! e in così dir sospiro.
Se in ubertoso pian poscia mi aggiro Fra limpid' acque , ombrosi cerri , ed orni, Forza è , che invano a dir lo stesso io torni : Ma del non esser seco al fin mi adiro.
Poggi , valli , onde chiare , erbose piagge, Che ardir fia il vostro di abbellirvi, or quando La mia donna nel pianto il viver tragge?
Pace e letizia son dal mondo in bando; Contrade siete inospìte selvagge, Finch' io da lei sto lungi lagrimando.
|
Ellenséges, durva táj (Hungarian)Minden halmon, hol jártomban megállok, s mit dús olajlomb díszít s fürge élet, szólok magamhoz: – itt jó lenne élned – és sóhajtok: – ha Ő itt lenne nálad.
S máskor kövér síkon ha szerte járok, s kristály habok, árnyas tölgyek kis érnek, e meddő szókra mindig visszatérek, s mert nem lelem, ajkamra jő vad átok.
Dombok, völgyek, szűz hullám, zsenge pázsit: mily tűz adja szépségetek, midőn szent hölgyemnek élte siralmakba vásik?
Nem lesz már részem békében s örömben, s ellenséges hozzám e durva táj is, míg Tőle távol – Érte hull a könnyem.
|